Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
nem az orvosi doctoratust megszereznie; aki pedig mind a két oklevelet óhajtotta megszerezni, mindkét csoportbeli szigorlatokat kellett letennie.104 A polgári és falusi sebészek új, kétéves tanulmányi rendjük szerint az első félévben együtt vették az anatómiai cursust az orvosokkal és sebészekkel s ugyanúgy a második félévben az általános és különös sebészetet; emellett egy külön tanár rövid, de alapos oktatásban részesítette őket az elméleti orvostanból. A második évben ismét együtt hallgatták az orvosokkal és sebészekkel a sebészi műtét-, eszköz- és köttant, valamint a szülészetet, de e mellett az egész éven át a betegágynál foglalkoztak az orvosi és sebészi gyakorlattal. A gyakorlati kiképzést nem az orvosokkal együtt kapták, hanem az elméleti orvostanból nyert kiképzésükhöz mérten szintén külön, azoktól elválasztva. Ha a jelöltek mindezek után megszerezték már a kellő ismereteket, a gyakorlati szülészettel kellett foglalkoznak s ismereteiket még egy ideig a kórházban bővíthették. A tantárgyakat illetőleg az új tanulmányi rend a következő rendelkezéseket tartalmazta. Az élettant a felsőbb bonctannal kapcsolatosan kellett tanítani s holttesteken demonstrálni az anatómiai vonatkozásokat; kísérletezésekre fel voltak használandók élő állatok is, élettani magyarázatok kíséretében; tankönyvül Haller physiologiája járta. A kórtant és a gyógyszertant ugyanazon évben s egyazon tanár adta elő. A klinikai gyakorlat (praxis clinica vagy medica vagyis belgyógyászat) két collegiumba osztva volt tanítandó betegágy mellett: az egyik az orvosok és sebészek számára az egész gyakorlati anyagot felölelőleg, a másik a polgári és falusi sebészek számára, azonban csak a mindennaposán előforduló belső betegségekre szorítkozva s a hallgatók képességeihez mérten. A bonctant az élettan tanárához beosztandó prosector volt hivatva tanítani és ő készítette elő a tanár demonstratiói- hoz a szükséges anyagot. A sebészet tanára segédet kapott, aki mindenben a hallgatóknak a kezére járni s a holttesteken gyakorlati magyarázatokkal szolgálni volt hivatott s aki a tanár netáni megbetegedése esetén az előadásokat is meg tudta tartani. Ezenkívül önálló rendkívüli tanszék engedélyeztetett, 104 Codex III/i. 314 és 498. IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).
