Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

nek alkalmát arra is, hogy egyes tanárok kirekesztessenek az egyetemből s ezért az összes tanszékekre pályázatot óhajtott kiíratni. A bizottság azonban rámutatott, hogy érdemeket szerzett férfiakat igen érzékenyen érintene, ha mellőzésben részesülnének s ha más egyetemeken soha nem hallott módon utólagos pályázat bizonytalan kimenetelű kényszere alá vet­tetnének nős és gyermekekkel megterhelt tanárok. A bizottság meggyőzte a királyt, aki erre elejtette szándékát07. íme egyik példája ez is annak a sok esetnek, hogy az akkori absolutis- musnak semmi ellenmondást nem tűrő, mindenkor szolgai meghunyászkodást követelő, dictatori mivoltáról elterjedt vélelmek kellő értékükre leszállíttassanak. Számos acta bizo­nyítja, hogy senkivel őszintébben, s ha kellett, vagyis ha az igazság avagy a referens meggyőződése úgy hozta magával, ellentmondóbban sem lehetett beszélni, mint Mária Teréziától kezdve I. Ferenc Józsefig összes uralkodóinkkal. Márc. io.-én adta ki II. József az egyetem szervezetét megváltoztató elhatározását, amely a javasolt bizottságot (commissio litteraria separata) felállíttatta s abba a helytartó- tanácsnak is egyik tagját kiküldötte. Az egyetem királyi tanácsának fennmaradását a király még csak arra a rövid időre engedélyezte, amíg az egyetem Budán marad; az egyetemi magistratust pedig azzal a hatáskörrel ruházta fel, aminővel a bécsi egyetemi consistorium bírt, tehát többek közt az egyetemi 'személyzet és ifjúság fegyelmének fenntartásával s a fegyelmi vétségek megtorlásával, míg — az egyetemi bíráskodás eltör­lése következtében — a polgári és büntető ügyekben a nemes származásuakat a vármegyei, a nem nemeseket pedig a városi igazságszolgátatás hatálya alá helyezte. A kari igazgatók feles­legeseknek lévén minősítve,97 98 99 teendőiket az évente a tanárok sorából választandó kari dékánoknak kellett átadniok," az 97 StR. 341 : 1784. 98 Még élesebben fejezi ki magát a király egy másik elhatározásában: „... experientia testetur, quam plurimum directores facultatum incre­mento et majori perfectioni litterarum maximum posuisse impedi­mentum ...“ L. Pauler i. m. 210. 99 ,,... singulis annis e numero Professorum pro singula Facultate eligendo concredi“, amivel a külső tagok leghőbb ambitiói szenvedtek hajótörést, legalább egyelőre. VÁLTOZÁSOK AZ EGYETEM SZERVEZETÉBEN.

Next

/
Thumbnails
Contents