Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
A BÉCSI „RÉGI" ORVOSI ISKOLA. IO5 emlegetve, mint pld. a lótenyésztés feljavításáról szóló, 1777 nov. 14-én kiadott legfelsőbb rendeletben.93 Az 1776. évnél tartunk, de mielőtt tovább haladnánk, vessünk egy rövid pillantást a van Swieten által megreformált bécsi orvosi facultásra és vegyük ellenőrző vizsgálat alá, menynyiben sikerült a nagyszombati karban, a megszervezésének és kialakításának lefolyt hat esztendeje alatt, a „conformetur“ elvét keresztülvinni. A szabatos összehasonlítás kedvéért a bécsi állapotokat is az 1776. évben fennálló kialakultságuk szerint kívánjuk szemügyre venni. 1776-ban megy végbe a ,,trón-csere“: az immár európai hírűvé vált, „orvosi iskola“ magaslatára fellendült, bécsi orvosi kar elveszítette van Swieten kiváló tanítványát és tanszéki utódját, de Haén-t, a ki szakítva az előző idők polypragma- siás kezelésével és emberéleteket kockáztató drastikus gyógymódjaival, a hippokratesi physiokratiában, a vis medicatrix naturae-ban bízó therapiát vezette be a gyógyítás terén s amiért bízvást nevezhetjük őt Skoda méltó elődjének. Halála után Stoll Maximilian, a hontmegyei tisztiorvos vette át a bécsi iskola vezetését, mely virágzásának teljességét érte el az ő működésének ideje alatt. Aprioristikus feltevésektől tartózkodó, vérbeli hippokratikus orvos volt Stoll, aki a klinikai oktatást a legszélesebb alapokra helyezte s egyetemi tanári kötelezettségein túl a Szentháromság-kórház főorvosi teendőit is elvállalta, hogy ilymódon 180 ágyból válogathassa ki a tanítás céljaira alkalmas betegeket, mi mellett oly nagy súlyt helyezett az elhaltak autopsiájára, hogy azt már magyarországi hivataloskodásának évei (1772—74) alatt is sűrűn gyakorolta az akkor uralkodó „malignus lázjárványok“ (feltehetőleg typhus exanthematicus) folyamán. Az anatómiát és szemészetet akkoriban Barth adta elő, aki főleg az utóbbi szakma művelésével tette közismertté a nevét elannyira, hogy volt esztendő, amidőn klinikáján nem kevesebb mint 300 hályogműtétet végzett. Az iskola egy másik erősen kimagasló tagja, Nie. Jos. Jacquin volt, aki négy évi nyugatindiai kutató tartózkodás után, 1760- ban, az akkor alapított selmeci bányászati iskola, majd nemsokára a bécsi orvosi kar tanárává neveztetett ki a chemia és 93 „... ad Scholam veterinariam Budae erigendam .. ." Codex II. 747.
