Győry Tibor (szerk.): Semmelweis összegyüjtött munkái - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 46. (Budapest, 1906)

A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és prophylaxisa

mely a kedvező idő beálltával, áprilisban, kimutatható ok nélkül megszűnt. A téli félévben 1818 szülésre csak 29 haláleset jutott, a mi 15%-nak felel meg, jóllehet Klein tanár, a klinika főnöke megszakítás nélkül tanított tovább és végeztette a tanársegéd felügyelete alatt a hallgatók bullagyakorlatait.

Az 1849/50-iki téli félév őszén, mint rendesen, nagy hevességgel lépett fel a gyermekágyi láz, elannyira, hogy 1888 szülésre 77 halálozás esett, vagyis 2-0%.

E jelenségek lényegében támadták meg a chlormész védőerejébe vetett hitet.

Minthogy Semmelweis ajánlatára a chlormészoldatot nyitott mosdótálba öntötték, melybe az összes jelenlevő hallgatók kezüket bemártani és körömkefével megtisztítani tartoztak, a fertőtlenítő folyadéknak azonban igen gyenge chlorszaga volt, de benne csak annál több gypsüledék volt található, ezért egy pipettával ellátott s felül elzárható üvegkannát állítottak a szülőszobába, melybe a beteglátogatás előtt friss chlormészoldatot öntöttek, hogy ily módon az összes hallgatók minden vizsgálat előtt és után tiszta, chlorszagú vízzel tisztára mossák kezeiket. A vizsgáló kezek leglelkiismeretesebb és alaposabb megtisztítása után a járvány halandósága januártól már- cziusig 3-9—5-0%-ra emelkedett.

1850-ben, a nyári félév kezdetén megszűntek a gyermekágyi láz-járványok, úgy hogy 1725 szülésre 10 haláleset vagyis 0 5% jutott. Mivel a hullák bomlása sokkal gyorsabban áll be nyáron, mint télen s a hullaszag is tovább marad meg a kézen bonezolás után, ennek következtében azt az észleletet tették, hogy a hullaszag többszörös chlorvízzel való mosogatás és vizsgálat után sem tűnt el nyár idején a kezekről, (még a kabát levetése után sem, a mely tudvalevőleg órákon keresztül magában tartja a hullaszagot). Ily módon a chlormész fertőtlenítő erejében, legalább a meghonosított alkalmazás szerint, nem lehetett továbbra is vakon megbízni s ezért a hallgatóknak lelkiismeretükre kötötték, ne vizsgáljanak se szülő, se terhes nőt, a mely napon hullához értek.

A legnagyobb elővigyázatosság daczára is a gyermekágyi láz 1851 januárjában és deczemberében 3—5%, sőt márczius- ban 7'2%-ot. ragadott el.

1849—1852-ig, miként bizonyára előbb is,' az összes is-