Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricus magyar elnevezései
156 GYORY TIBOR mondván: „Ipsa lingua Hungarica pro hocce morbo suo designando vocabulum peculiare nullum habet; et illud Hagy- máz, quod alicubi in Had et más, ut quasi alterum bellum esset, ridicule conversum legi, apud Hungaros proprie morbum acutum omnem et specialius phrenitidem significat; ut et Hagy máz-Szeplő Exanthema febrile etc.“. Fukernek eme kijelentésével szemben, mely szerint a magyar nyelvnek nincs kifejezése a morbus hungaricusra és a „hagymáz“ egyáltalában a heveny betegségek neve, először is Szilasi Móricz érdekes fejtegetéseire és adataira hivatkozom,1 amelyekkel bebizonyította, hogy a „hagymáz“ szó már a XVI. század közepétől fogva a foltos typhust jelentette.1 2 Tehát a magyar nyelvnek igenis volt rá kifejezése és pedig a „hagymáz“ szóban. De hivatkozom magára Fukerre, aki a „hagymáz-szeplő“-t említi. Szilasi bizonyítékaival egybevetve ez sem jelenthetett mást, mint typhus-exanthemát. Szilasi a fejtegetéseit Csapodi- nak a betegségre vonatkozó magyarázataira s közléseire alapítja. A nyelvészeti és az orvostudományi kijelentések teljesen fedvén egymást, egymás támogatóivá lettek s a következőkből látni fogjuk, mily határozottan utal az etymologia is a typhus exanthematicus felvételére. Szilasi szerint ugyanis a hagymáz kettős szó, melynek előtagja a magyar „hagy“, a rokonnyelvek tanúsága, szerint betegség, sorvasztó, nehéz betegség; utótagja pedig német eredetű. Az a német szó pedig, melyből származhatott, a mase, ófelnémetben: mása; jelentései: 1. Wundmal, Fleck, cicatrix; 2. auch Mal am Leibe, das nicht von einer Verwundung herrührt, Fleck, Muttermal oder Krankheitszeichen. Az osztrák és bajor nyelvjárásokban ma is él a más vagy maus szó, mely részint a hagymáz „szeplőire“ illik, részint járványt, betegséget jelent. Maser, die Masern ismét más eredetű szó, bár Grimm megjegyzi róla, hogy: Verwandtschaft mit Mase wäre nicht unmöglich. Hangtanilag ezeknek teljesen megfelelhet a magyarban a máz, (a hagymáz utótagja). Ami jelentését illeti, ne 1 Magyar Nyelvőr 1897. IV. f. (145—148. lap.) 2 Első nyomát 1537-ben Zele Jakab levelében (LevélTár 1:254 1.) találta. .•
