Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 99 tárgyait képező, testi alakot öltött és szemmel láthatóvá lett mi kroorganis mu sok válj an ak. * Hí Hí Ramazzini (1700) könyvének 41-dik fejezetében röviden megemlékezik a magijav lázról s Sennert és Skretára utalja az olvasót. * Hí Két évvel a járvány újólagos fellépte után Thüringiában, a hova Lengyelországból terjedt át, tehát 1716-ban, egy thüringiai orvos : Jacobi Rudolf Keresztély irt róla inaugurál disputatiot: vDe febre Castrensi oder Polnischen und Ungarischen Krankheit.“ A théma időszerű is, helyén való is volt, mert Erfurt, a hol a könyv megjelent, akkoriban fővárosa volt Thüringiának. Maga a czím azt is mutatja, mily könnyen készültek a syno- nymák ; Lengyelországon átmenve a morbus lmngaricus, felvette a „lengyel betegség“ nevet is. Itt 1714-ben ködös, nyirkos időjárás uralkodott, az esőzések folytán sok volt a mocsár s úgy látszik, a közegészségi állapotok is rósz lábon állhatták, mert sok a szenny és hulladék Jacobi szerint. A baj közvetlen okozója a „fermentum peregrinum, acre, volatile, contagiosum“ , ez vagy a szervezetben keletkezik s itt a romlott ételekből származik, vagy a romlott levegőből vétetik fel a légzés útján, mely a miasmát magával viszi a bal szivgyomrocsba. A tábori életmód kiváltképen alkalmatos e baj létrehozására. A rósz levegőn, a helytelen táplálkozáson kivül a sok mozgás is ártalmas dolog, mert nagyon megnyitja a pórusokat s a miasmát ezen át is könnyen felveszi a szervezet. A melegből való hirtelen lehűlések pedig elnyomják a bőrön át való elpárlást s ez is egyik kútfeje lehet a megbetegedésnek. A tünetek leírásából, mely egyébként minden tekintetben typikus, csak egyet emelek ki: a betegség állandó székrekedéssel járt.1 Hí Hí Hí 1 „Alvus est adstricta. .. Scybala ac faeces alvinae citra naturae consuetudinem retinentur .... Motus peristalticus valde infirmatus, ex- crementorum expulsionem abolet.“ (23). V
