Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
94 GYORY TIBOR 1690-ben jelent meg először hazánk egyik legnagyobb poty historának : Pápai Páriz Ferencz-nek1 „Fax corporis“ ez. munkája, melyben a „Hagy mázról vagy Hagymázi Hideglelésről1,1 szól. „EJ nyavalya a’ forró és dögös Hideg-leléseknek neme; mellyet a' Magyarok hagymáznak, vagy Hagymázi hideglelésnek hinak. Egyéb Nemzetek híják Magyar nyavalyának, vagy Magyar Hideg-lelésnek (Morbus Hungaricus, Febris Hun- garica): mivelhogy e- nyavalya elsőben Magyar országról áradott Német országra: midőn Anno 1566. II. Maximilián Császár Szulimán Török Császárral Komáromnál táborba szállott volna: akkor esék e’ nyavalya elsőben a’ Német táborba, onnan juta Bécsbe, és az egész Német ’s egyéb szomszéd országokra; és felette sok nép hala-meg miatta: honnan Hadmás, mintegy Had-mássának mondatott; mert többen vesztenek ebben el. mint a Török miatt. Jelei: forró, és dögös Hideg-lelés és Hagymáz; mivel egész társaságokat szokott eljárni, mint a Pestis: és kiváltképen Németországban nem kevesebb ember halállal jár a’ Pestisnél; noha a Magyarok között nem jegyezzük szintén annyi mérgét. Rettenetes e’ nyavalyában a’ Fő-fájás, kivált ha a’ beteg sárral talál bővölködni, sőt ugyan többire azon kezdődik. Nagy a Gyomornak is, kiváltképen pedig a Gyomor szájának fájása s kínos rágása ; úgy hogy tsak gyengén sem érhetni hozzá kívül is, mindjárt nevekedik. Gyakorta szeplő is üt-ki benne az ember testén; nem külömben, mint egyéb veszedelmes betegségekben. Szája szárad: Nyelve elasz, hasadoz, mint az aszszú forgáts. Jelentései: Igen bizontalanok e' nyavalyában a’ jelek, mellyekből e’ nyavalyának kimenetele felől valamit mondhatna ember; kiváltképen vizelletiből és Pulsusból majd alig vehetni valamit észre. E nyavalya néha izzadással tér meg, néha hasmenéssel. Néha, e nyavalyának matériája a vérben lévén, idestova üti magát: és a Fülére szállván, Süketséget hoz ; s 1 Legújabban Dézsi Lajos állított szép, és tanulságos életrajzával emléket Pápai Páriznak (..Magyar Történeti Életrajzok“ 1899).
