Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái

MORBUS HUNGARICUS

49

származik a sok diarrhoeás és dysenteriás német láttára a „német has“ kifejezés.)

Ezeket Írja Coberus a magyarokról. Kedvünk és okunk is van elhinni szavait. Mert Coberus a leghiggadtabb pártatlansággal írja le a viszonyokat; hisz másfelől az igazság rovására a magyarokat sem kiméli. Elhihetjük neki bízvást ezt is.

A többi kórokozó körülményeket — melyeknek specifikálásában Corberus figyelmét a legapróbb dolgok sem kerülték el — minthogy azok másodrangú jelentőségűek, egy kalap alá is foghatjuk a következőkben.

Négy havi álmatlanság folytán 1595-ben jó barátja: Meyenzweick chirurgus beleesett a morb. hung.-ba.1

Másokat, sokszor épen az erőseket, a lelki szenvedések tettek beteggé.1 2 Leírja a háború izgalmait, melyek a lelki életet nem hagyhatják befolyásolatlanúl s ezen a réven a a testre is visszahatnak ; a háborús világ egyéb kellemetlenségeit, melyek közt megemlíti a csípő rovarokat; ezek oly nagy számmal voltak, hogy folytonos ingváltoztatással sem lehetett ellenük tenni semmit, s annyira csípték a táborbelieket, hogy ő maga is még utólag visszaemlékezik reá, milyen fékevesztett dühre gerjedt miattok; ezek oly viszketést okoztak, hogy a katonák nemcsak felkaparták, de szinte felvágták bőrüket és belehaltak e sebekbe.3 4

Sok volt a varangyos béka és a fülbemászó is, úgy hogy czélszerúen cselekedtek, a kik gyapottal dugták be fülüket.

Az esztergomi keresztyén temető hulláiból temérdek féreg kelt ki, melyek szintén belemásztak az emberek fülébe.

Az erkölcstelenség is nagy volt a táborban a németek közt. 10 éves leányokat hoztak magukkal s azokkal fajtalankodtak. Jóravaló önfeláldozó asszonyok jelenléte ellen neki sem volna kifogása, mert ellátják a konyhát, mosnak és a beteggel törődnek. De a haszontalan, erkölcstelen nőszemélyek nem oda valók.

1 II. 8.

2 I. 48. ff.

3 „Vidi apu|d plures ex grege railites... eousque hanc pestem progressam fuisse: ut cervicibus a tergo erosis, et carne ad unum et alterum digitum non iám excoriata, séd excavata, miserrime discerpti cum gemitu et fremitu vitám finirent.“ (I. 49.)

4