Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái

48

GYÓRY TIBOR

Ezen életmód igen természetesen káros következésekkel volt azokra, akik azt meg nem szokták. Hasmenések, majd pedig ezek folytán vagy mindjárt, vagy átmenőleg dysenteriák léptek fel, melyek a morb. hung.-t segítették az ember- pusztításban.

Máskor azonban az ily módon elgyengült szervezetek nagy fogékonyságuknál fogva egyáltalán minden fertőző betegség iránt, a morb. hung.-nak áldozatai lettek. Coberus két betegség közt, a „dysenteria Pannonica“ és a „morbus Panno- nicus“ közt, mindig élesen distinguál; még időbelileg is, a mennyiben úgy találta, hogy az előbbi szeptembertől novemberig szeret fellépni, míg az utóbbi júniustól augusztusig dühöngött legerősebben. A hasmenéseknek mind a kettőt egyaránt előkészítő szerepe volt.

Ezen második kiváló pontja a morb. hung, kóroktanának ismét csak az idegenekre volt az. Csak a külföldi emberre nézve jelentett ez életmód változást; a magyar ember mindig dúsan terített asztal körül ült és sokat ivott és ezen régóta megszokott életrendet következmények nélkül folytathatta akkor is, mikor a sok idegen, aki ahhoz nem volt szokva, belepusztult. Coberus igen helyes érzékéről tesz bizonyságot, hogy miként a levegő ártalmait is annak meg nem szokott voltában keresi, úgy az életmódnál is újra és újra kiemeli, hogy a betegségek keletkezésének megítélésében szükséges, hogy az illető nép szokásait és diaetabeli meg- szokottságait tekintetbe vegyük. A külföldiek pedig az ily nagy evéshez-íváshoz nem voltak szokva.1

Az idegenek pusztulásához azonban még egy körülmény járult, t. i. azoknak a magyarokénál csekélyebb hygienicus érzéke és szófogadatlansága.

Legjobban „a Duna melléki benlakók“ hajtottak a szavára;1 2 igaz hogy a beteg németet ki is gúnyolták.3 (Ez időből

1 III. 13.

2 III. 15.

3 ..Rectius quoque Ungariei facerent, si non sarcasmice debilitatem exterarura Nationum sannis exciperent (ut saepius non sine stomacho audivi).“ III. 33.