Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
44 GrYÓRY TIBOR csak másodlagosan kereste azt, hogy ezen vagy azon körülmény, esetleg többeknek szövődése, miféle betegségek létrehozására alkalmas. Mint disponáló momentumokat tekinti azokat különféle megbetegedésekre, melyek közt aztán oly nagy számmal vett részt épen a magyar betegség. A tényleg bekövetkezett megbetegedések arányaiból vissza lehet következtetnünk a dispositio nagyságára. S hogy mennyire el nem hanyagolható fogalom a dispositio épen a morb. hung, aetiologiájában, azt eléggé megvilágítja a már egyszer említett tény, hogy a németek ezerével pusztultak el benne, a török már csak kevéssé és alig-alig a magyar. A különbséget csak a dispositio segélyével lehet megmagyarázni. S ezzel foglalkozik mindenik szerzőnél bővebben és alaposabban Coberus. 0 az alább felsorolandó körülmények által valamely súlyos és könnyen halálossá váló megbetegedést előkészítő, s így felléptét megelőző állapotot, de szavai odamutatnak, hogy a morb. hung, prodromalis stádiumát is: „languor“-nak nevezi, ami szószerint fordítva elerőtlenedést, elbágyadást jelent s amit ő maga is a dispositio szóval magyaráz meg. A magyar- országi viszonyok pedig úgy magukban, miként s főleg vonatkozásukban a külföldiekhez, azonkívül a betegség saját pro- drome-ja is igen sokszor létrehozták ezt a languort, mely a szervezetek elgyengülésében állván, azok receptivitását egy fertőző betegség iránt is csak fokozta. Egy „semleges egészségi állapot“ ez Coberus szerint: a test még nem komolyan beteg, de nem is egészséges („homo prostratus“). A „sex rés non naturales“ (mi alatt a régiek a levegőt, az ételt s italt, az alvás és virrasztást, a mozgást és nyugalmat, a kiválasztást és a lelki állapotot értették), ezeknek a hirtelen vagy helytelen változtatása az, mely az embereket először is disponens állapotba juttatja, majd pedig, ha nem ügyel magára, a halál áldozatává teszi.1 1 „Est. .. languor Pannoniens dispositio ad morbum, ex rerum sex non naturalium vei prorsus mutató, vei sinistro usu et abusu, primo hominem ad neutram sanitatem disponens, tandem negligentia sui ad mortem sensim deducens.“ (I. 30.) És: „Languor n. est per se et non morbus: cum in initio actiones animali consueptas, non prorsus inturbet, sed paulatim ineptitudinem ad functiones inducens, non prius malitiam suam prodat, quam homine iam prostrato, diuturno decubitu aliunde quasi mutuatis praesidiis, victor evadens ad mortem deducat.“ (I- 32.)
