Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
32 GYÖRY TIBOR Ez azonban nem esett meg azok egyikén sem, ki az éjszakát szabad ég alatt, friss, tiszta levegőben töltötte, mint a tábori szolgálatban levő katonák vagy utazók, vagy általában azok, kik hosszabb időn át a hűvös levegőnek voltak kitéve, miért is azt állították, hogy a keletkezett üszők a tuberculum fellépése után többé nem terjed. A szenvedők egy része a 14-dik napon gyógyult meg, bár némelyek a 20-dik napig húzták a betegséget; ezek — úgy állítom — kellő időben és helyesen vétettek gyógyítás alá. Mindazok, kik nem tartózkodtak a borivástól, tönkrementek, elannyira, hogy az egészség visszanyerhetésének összes reménye a bor megtagadásában rejlett: valóban nincs több olyan betegség, melyben oly leküzdhetetlen vágyódás fogná el a betegeket a borivás után, mint ez, úgy hogy sokan tudva és akarva mentek tönkre a borivástól. Valamennyi betegnél papulák vagy a bolha csípéséhez hasonló pontocskák léptek fel; némelyeknél szélesebbek, másoknál kisebbek; soknál az egész testen, legtöbbjénél a mellen és a gerinczoszlop táján a háton, bár gyakran a lapoczkák fölött és a karokon mutatkoztak; színük többnyire élénk volt, kivéve a haldoklókéit, kiknél kékes vagy feketés színbe játszottak át.“ A betegség okáról azt írja Jordanus, hogy az emberek közt széltében-hosszában az a tévhit támadt, hogy ezen sohse hallott és látott betegség, mely mindenkit igen megijesztett, azért végződött rendszerint halállal, mert általánosságban frissen vágott, állati melegtől ki sem hült húst ettek. A táborban igen kevés volt a mészáros; a legénységnek verekednie kellett, hogy húshoz juthasson s azt kihűlni sem engedve, mindjárt rostra tűzte és tűzön megsütötte. Ezen eljárást annyira veszélyesnek tartották, hogy általánosan az egyedüli kórokozónak tekintették, melynek elkerülésével a betegségtől is megmenekülhetni vélekedtek. A főbb személyek házában azért igen magas büntetést szabtak arra, ki frissen vágott állatok húsához nyúlni merészkedett. Jordanus, bár elismeri, hogy igen jó gyomorra van szüksége annak, a ki ily kép táplálkozik, de a fő kórokozót nem ebben látja, hanem a következő körülményekben.
