Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

Általános rész

26

GYÖRY TIBOR

is vetélkedett a tábori sebészeké (chirurgi). Langius állítása szerint többen pusztultak el 1542-ben e chirurgusok tudatlansága, mint az ellenség kardja által.1 Coberus a legroszabb fajtának mondja köztük az anabaptista sebészeket és a für- dősöket (balneatores). A pusztító tényezők közt, melyeket ily- kép felsorol, csak ötödik helyre jut a török. (Az első helyre az istenfélelem hiányát teszi.)

A patikák rosszak, piszkosak voltak, nem volt, aki kezelésükhöz értett volna; de a gyógyításba minduntalan beavatkoztak a gyógyszerészek.1 2 A vezérek, a gyógyszerek körül is megható takarékosságot fejtettek ki. A háborús világban amúgy is csak egy bizonyos része az orvosságoknak volt használható: az, a melyik — időhiánya miatt — gyorsan elkészíthető; de a költség kímélése czéljából ezeknek is csak egy töredéke. A nehéz sebesültek gyakran a legembertelenebb bánásmódnak voltak kitéve; egyszerűen feküdni hagyták.3

A tudatlanság legfényesebb diadalainak színhelye a kórház volt, a: „nosocomium castrense, magno consilio, maiore pietate, maximis sumtibus anno 1597 sapienter, pie, munifice constitutum“. Ez folyton meg volt töltve a szenvedők tömegével. Akikre a vezetés bízva volt, annyira nem értettek hozzá, hogy valóságos temetőt csináltak belőle; nem volt ember, aki a járványba esve, itt felépült volna, de még az

1 ,,Quale de Pharmacopolis, tale de chirurgis quoque castrensibus fit iudicium.“ (Cob. I. 19.) „In sola huius morbi cura millies chirurgi- corum imperitia plures, quam hostis gladio interimi, sancte deierare ausim“. (Langius 23.) és újra: „Nam ausim libere deierare, quotanni aliquot bominum millia, praecipue in castris, illorum exicitiali errore perire“. (Idem 1043.) Langius egyik oldaljegyzete : „0 du elende Breune Wie viel Ertzte machstu zu Mördern.“ (1043.).

2 „Boni nostri milites, his praesidiis freti, non prius Medicos ad se vocent: quam bis vel ter experimentorum suorum [seil. Pharmacopo- larum] periculum fecerint.“ (Cob. I. 27.)

3 „lain decumbens . . . secundum castrense proverbium wer ligt der ligt neglectim haberetur.“ (Cob. III. 16.) „Nálunk azonban oly nagyra van sokszor a kapitány is, mintha katonái nem is volnának emberek. 0 hány százat (ha nem ezret) lehetett volna e nyár folytán megtartanunk, ha a nyomorult, éhes katonáknak jobban gondjukat viselik. Magam láttam, mikor egy katona halálos betegen feküdt az út szélén s közel volt már kimúlásához, arra lovagol egy ezredes s meglátván a szegény embert, (ezredbéli volt) megparancsolja kísérő szolgájának, hogy húzza le a felső kabátját.“ (Gablman.)