Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

Általános rész

MORBUS HUNGARICUS

27

egészségesek: az egész gyógyító- és ápolószemélyzet is tönkrementek. 1

Az élelmezés is a lehető legroszabb volt s szinte reáutalta a katonaságot, hogy a hozzájáruló pénzhiányában rablással kerítsen magának táplálékot; a mivel aztán az alkalom akár jó, akár rósz szerivel megkínálta, azt meg is ette, meg is itta. A táborban rósz volt még a kenyér is; amiről elég satirás hangon emlékezik meg Coberusunk.1 2 Még roszabb volt a többi étel; nemcsak a csapatoknak, hanem a betegeknek nyújtott ételek is.3

Ilyenek voltak rövid vonásokban a tábori egészségügyi viszonyok a XVI. század végén. A XVII. század utolsó éveiben Jacobi panaszkodik, hogy a ragályos betegeket nem különítik el az egészségesektől, nincsenek „hybernaculumok“ (veszteglők), melyek a betegség mindenfelé széthurczolásának elejét vennék.4Ezen óvóintézkedéseket sürgette még 1741-ben is Kreysel s helyesen jelentette ki, hogy a morb. bung, könnyebben velük volna elmulasztható, mint gyógyszerekkel.5

Hazánk hygieniai állapotai azonban a XVIII. században is vajmi gyenge lábon állottak. Fuker-nek „De salubritate et morbis Hungáriáé“ czímű 1777-ben kiadott könyve sokat foglalkozik a korabeli nyilvános közegészségügygyei, s abból eléggé kiviláglik, mily mostoha gyermeke volt ez a belső politikának. A hatóságok nem törődtek vele semmit, de legkevésbbé a szegény pórnép egészségével. Kórházakban mindenfelé nagy volt a hiány; a meglévők pedig oly hiányo1 „. . . . neminem, plane neminem, testőr üdém, in illő nosocomio sánitatem recnperasse, séd omnes una cum astantibus, Medicis, Pharma- copolis, Chirurgis, Curatoribus, ceteris denique omnibus interneciva clade deletos certo sciam.“ (Cob. III. 38.)

2 ,.Nam et mihimet ipse panem ilium . . . militarem, aeque scilicet durum et impurum, quem Proviant-Broclt appellant, .... etsi sca- britie furfures, nigredine terram saepius aequaret, quamvis ambrosiam spiravisse, urgente fame iucunde reminiscor. Orare igitur qui nescit, ant cibos utcunque paratos boni consulere, miliiatum eat.“ (Cob. II. 15.)

3 „De cibis vero munde, laute et salubriter praeparandis altum sit silentium in castris: praesertim apud aegros, aut iam reconvalescentes;

............illi vero passim supine negligantur, imo pro catharmatis

lia

beantur.“ (Cob. III. 36.) — Csapó. 12.

4 Jacobi 23.

5 Kreys. 46.