Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

Általános rész

Mindenekelőtt latba esik a megszokás, az akklimatizatio vagy leghelyesebben szólva: a viszonyokba való beleszületettség a magyarok részén s a viszonyokkal együtt megváltozott életmód az idegenekén. Feltétlenül ebben rejlik a legsúlyosabb aetio- logiai momentum. Már említettük egy Ízben, hogy a németek a halál biztos tudatában jöttek hazánkba s hogy ezért már a határon megkezdték az otthoni életmóddal teljesen ellentétben lévő tivornyázást, dobzódást. A magyar nagy ivásokhoz hozzá volt szokva;1 hazája bő bortermése reá szoktatta őt már régtől fogva. A németek ellenben a borivás ily fokához, de főként a gyümölcs, különösen dinnye, tök és uborka, továbbá a sok hús, főleg a halak, ürü és sertés élvezetéhez, különösen az itt elköltött mennyiségekben, nem voltak hozzászokva, holott a magyaroknak ez volt a természettől rendelt tápláléka s mindebből hihetetlenül sokat fogyasztottak el.2 Továbbá az itten eltanult jó-zsiros tálalása a húsoknak igen Ízlett a németeknek, de ehhez nem szokott emésztőrendszerük nem birt vele megküzdeni.3 4 Ételeiket egyáltalán nem tudták czélszerűen elkészíteni^ s Jordanus és Coberus egyaránt oanaszkodnak, hogy a húst gyakran csak félig főtt állapotban („semicoctio“) s menten az állat levágása után fogyasztották el, sőt Jordanus szerint az 1566. évi járvány keletkezését sokan egyenesen ennek a körülménynek tudják be.5 Alig lehetett a németeket ezen czélszerűtlen élvezetektől visszatartani s Coberus fájlalja, hogy még a legelőkelőbbek sem hajtottak szavára, de még ki is nevették érte, különösen ha a bajt valóban nem kapták

1 „Sitim quidem clamosam ... . familiärem habet Pannónia“.

(Cob. II. 11.).

2 „Tali enim symposii véli contubernii commoditate si noster hic frui potuisset, etiam ex his forsitan Syrtibns enavigasset“. (Cob. III. 19.).

3 Cob. I. 33.

4 „Insonderhait aber haben for disem [ungar. Fieber] die Teutschen

kriegsleute / die sich mit nnordenlichem ferhalten in ihrem ganzen lebenslauff / mit schlimmer speis und trank/. . . . oder die gar zu liederliche anstalt ihrer speise ferwesern ! . die meiste ursach gewesen“.

(Skr. 19.).

5 ,,Non aliam huius internecionis culpam esse quam esum carnium recentissime mactaruin“. (Jord. 232.). „. . . . suillae carnes a mactatu adhuc halantes . . .“ (Cob. III. 14., 38.). „Et plus forsan damni daretur, nisi miles nimia caritate interdum ab ingurgitatione harum carnium retraheretur“. (Cob. III. 40. et III. 13—15.).

MORBUS IIUXGAR1CUS