Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
MORBUS HUNG ARI CCS 135 — mint például Kelscti és Kiener munkájában1 — a külöm- bözőség bizonyos nézeteknek kapóra jött megerősítőjeként hozatott fel, anélkül, hogy annak igazsága felől előbb meggyőződés szereztetett volna. De a külömbözőség aprioristicus feltevéséből vont következtetések, ha folyományaikban logikailag helyesek is voltak, de meg kell, hogy dőljenek, ha a kiindulási pont téves. Hecker commentálása áldozatul esik „a nagy axiómának“. A váltólázat, pestist, a sárga lázat, és ép úgy velük mint maguk közt, a külömböző typhus-fajokat egy kalap alá fogni, egy családdá tenni, nem lehet. Nemcsak az elsőnek említett három bántalom, de a külömböző typhus-fajok valóban külömböző betegségek. Csak aki ezt el nem ismeri, mondhatja a morbus hungaricus-t — daczára, hogy maga sem hiszi, hogy a morbus hungaricus betegeinél in autopsia bélfekélyek lennének! — a hasi hagymázzal rokonságban állónak. A morbus hungaricus leggyakrabban hangoztatott összefüggését : a maláriával már Hecker, majd határozottabban Haeser jelentette ki nézetének. Bizonyos, hogy hazánk területén sok volt a mocsár; bizonyos az is, hogy nagyszámú malariás megbetegedések okozói voltak. A kérdés csak az, hogy e maláriák, mint önálló bántalmak folytak-e le ? vagy belejátszva — mint Haeser akarja — a morbus hungaricus kórképébe, állandóan typho-malariás (eraní/iewaí/co-typho-malariás) fertőzéseket hoztak-e létre ? Azt kell mondanunk, hogy nem az utóbbiakat. A malaria a maga különféle megnyilvánulásával, már az akkori időben is ismert és jól körülírt megbetegedés volt, önálló irodalommal. Már csak ez a külső körülmény is valószínűtlenné teszi, hogy a szerzők a malaria belejátszását a morbus hungaricusba az egész vonalon végig elvétették volna.2 1 Traité des maladies des pays cliauds par A. Kelsch et P. L. Kiener. Paris, 1889. (pag. 370—371.) 2 Mindössze az egy Ruland az, kinek nagy számmal (szám- szerint 50) közölt kortörténetei közül kettőben nyomára találtam olyan kórlefolyásnak, melynél az első napokban egy febris tertiananak (?) szerep juthatna s amelyet Ruland is ilyen gyanánt óhajt elismertetni. De hogy ezen magában elszigetelt adatot a szerzők tömegének leírásai rovására értékesítenünk nem lehet, magától értetődik.
