Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
136 GYÖRY TIBOR De ami lényegileg dönti el a dolgot, ez a rendelkezésünkre álló összes szerzők figyelemmel olvasott leirásai. Nyomára, sem akadunk egy ismétlődő rázóhideg említésének. Az általánosan említett initialis rázóhideg után, melyet néha többszöri borzongatás helyettesít, többről említés nem történik a leírásokban. S vájjon miből egyébből szabad egy precizálni óhajtott betegség képét reconstruálnunk, ha nem a leírásokból ? Ezek pedig mind azt mondják, hogy a kezdő rázóhideget nyomban tűrhetetlen magas, állandó hőség követte. Érthetetlen, honnan veszik például Kelsch és Kiener (1889) a typhus exanthematicus és morbus hungaricus meg- külömböztetéseül, a vegyes fertőzések illustratiojaként a következőket : „Les différences les plus frappants (!) consistérent dans le type intermittent ou rémittent (!) de la fiévre au début, dans les symptomes gastriques et les vomissements bilieux trés communs dans le décours.“1 Hivatkoznak Haeser, Bursieri és persze a mindenütt jelenlevő Sennertre is. Pedig még Sennert is egész más dolgokban látta a két baj külömböző- ségét, s intermittens vagy remittens typust nem sikerül sem az ő, sem más szerző leírásában föllelnünk. A mi pedig a többi „frappáns“ külömbségeket illeti: a gastricus symptomák és velük együtt a hányás rendes tünetei minden még csak nem is com- plicált typhus exanthematicusnak. De vegyük csak közelebbről az exanthematicus typho- malariás vegyes fertőzés kérdését és vegyük a dolgot magunk a másik oldaláról. Feltéve, hogy a két betegség karöltve, miként e commentatorai mondják: a typhus a malaria által módosítva folyt le, vájjon miképen mutatkozott volna a kórlefolyás? és miképen jelölte volna a malaria az ő befolyását, tegyük hozzá a XVI—XVIII. században, vagyis abban az időben, mikor a plasmodiumok ismeretlenek voltak, a léptumort az orvosok nem tapintották (s még ha tapintották volna is, 1 Loc. cit. pag. 370. Jordanusnak is van egy első tekintetre megtévesztő mondata: „Indubiam faciunt fidem serotinae exacerbationes, qnae typum quotidianae continnae prae se ferunt: nox difficilis, dies levior.“ (237) De hiszen maga magyarázza meg, milyen értelemben veszi a „quotidiana continual1' : „nox difficilis, dies levior !l1
