Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
104 GYÓRY TIBOR petecliizans, epidemico-endemica, eminentiosi malignitatis gradu conspicua“. Méltán nevezik febris castrensisnek. Mert a tábor alkalmasabb talaj hozzá, mint a város és a katonák három okból kapják meg inkább, mint a polgárok; ezek : az időjárás viszontagságai, sokaknak együttélése (simnltaneitas plurium) és a rendezetlen diaeta. Magyarország, főleg a délfelé eső része mindenképen alkalmas talaja e betegségnek. Egyrészt termékenységénél fogva, mert temérdek gyümölcs, bor terem rajta és bőségben vannak a marhák, vadak, halak. Másrészt klímájánál fogva, melyben a hideg és meleg hirteleniil váltja egymást; azonkívül főleg a délvidék mocsaras. Ugyanezt a déli szél járja, mely a rohadásokat elősegíti, szemben a felvidék északi szelével, mely azokat megakadályozza. Innen van, hogy a felvidék lakói hosszú életűek, míg már Közép-Magyarországban is alig érik el életük delét az emberek. A morbus hungarieus is el szokta kerülni a felvidéket, s ha odajut, csak a miasma viszi el Közép- és Dél-Magyarországból. 1 Ez a miasma, melynek a levegő a hordozója, vagy a légzéssel vagy a pórusokon át vagy az ételben kerül a szervezetbe. A lélegzéssel az orrüregbe jut, melyben az olfactorius számos finom érző idegre szétágazik ; ezekbe árasztja szét a miasma az ő mérgét s ezek azt az ideg-fluidummal a közös érző területre, vagyis agyba továbbítják. Ily módon keletkezik a fejfájás, a kábultság, a szédülés és lankadtság, a rósz álom stb. De az orrból a torokba is leterjed ; innen a nehéz nyelés és légzés, a torokgyuladás, hörglob. A gyomorba lekerülve a nedveket megváltoztatja, a gyomor redőit felmarja, izgatja és mozgását a belekével együtt fokozza; ebből származik az étvágytalanság, undor, hányás, a székrekedés vagy hasmenés, a hasfájás, a szívgödör tájékán az égető érzés. Azonban a miasmás méreg nem képes sokáig sem a légutakban, sem a gyomorban időzni; a felszívó edényeken át a vérrel és nedvekkel egyesül, s azokban vérbőséget és rohadást idéz elő. A vérbőség i i 24 ff.
