Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 105 folytán pangás áll be, a véredények kitágulnak, mások ismét ezért megszűkülnek, s ezáltal a véráramlás vagy akadályoztatik vagy gyorsíttatik, minek ájulás, szívösszeesés vagy halál is lehet a következménye. A test függélyes helyzetében a véráramlás lassúbbodása az agy felé még fokozottabb, s ezért olyan veszélyes ezen betegségben nem vízszintesen feküdni.1 A baj kitörését vagy általános tünetek előzik meg vagy igen gyakran hirtelenül lepi meg az addig teljesen egészségeseket. Végződése 14 nap alatt krisis alakjában történik; a teljes krisis rendszerint izzadással megy végbe. Minél melegebb a kiima, annál gyorsabban áll be a válság ; ezért áll be korábban Magyarországban, mint Szász- vagy Svédországban.2 A kiütéseket a betegség jellegző tünetei közt említi. Okvetlen halálosan szokott végződni a baj azoknál, a kik roszvérűségben, nemi bajban, rühben, sülyben, sebekben vagy más elgyengítő betegségben már szenvednek, a kik félnek, s azok a nők, kik rendetlenül menstruálnak ; egyébként a baj a gyengébb nemet enyhébben támadja meg s nála, valamint az ifjú mindkét nembeli egyéneknél szerencsésebb is a kimenetele, mint a férfiaknál. A betegség tünetei közül haláljóslók: a hideg verejték, a bélsár és könnyek öntudatlan ki-, illetve elválasztása, a megvakulás és a fekete patécsok. A legtöbb beteg belehal; a kik félnek és rettegnek, azoknál a rohadási folyamatok is erősebbek, s így könnyebben esnek áldozatul.3 Benkótzi munkája — mint látjuk — a miasma nedv- rohasztó hatásának teljes kis kórtanát tárja elénk. A hazánkat illető észleleteket egy-két adattal gyarapította. Csapó József győri születésű hazánkfia, 1759-ben Baselben értékes dissertatioval gazdagította a morbus hungaricus irodalmát „De Felre Hungarica“ czímü munkájával. 1 28 ff. ... 2 Benkótzi a morb. hung, betegeit künn Svédországban gyógyította. 3 32.
