Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
102 GYŐRY TIBOR bőrön pedig kiütés lép fel, addig itt a kiütés rendszerint hiányzik, a tünetek pedig súlyosabbak.1 A speciálisan magyar vonatkozású kórnemzők közül leginkább vádolja a dinnye, tök és szőlő élvezetét, különösen éretlen vagy túlérett állapotban. A baj hidegrázással vagy könnyű borzongatásokkal kezdődött a nap bármely szakában. A pnlsus eleinte szapora, kemény; a betegség előbaladtával igen telt, a baj vége felé ismét olyan mint kezdetben volt. Étvágytalanság, undor, hányás és fejfájás a betegség korai tünetei. Ha a rekeszizomban görcs lép fel, csuklás követi. Az álmatlanság az idegek izgalma folytán áll fenn; a de iriumok vagy a kábult álom annak fokozódásai. A forróság annyira fokozódik s oly elviselhetetlen lesz, hogy a betegek a takarót sem tűrik. A betegség kísérője a hasmenés, főleg a táborokban.2 De néha viszont állandó székrekedés áll fenn. A gyomorfáj dalom igen gyakori. A torokban olykor oly nagyfokú a gyuladás, hogy nehézlégzést és félelem érzetet vált ki. Hozzátársulhat nagyfokú nyálkaképződés és köhögés. A betegségben a legtöbb ember, a ki azt megkapta, meghal.3 A kik mégis meggyógyulnak, ezt annak köszönik, hogy a betegség természete könnyebb volt náluk már eleitől fogva vagy annak, hogy mindjárt gyógyításához láttak. A betegség 14 napon belül szokott megválni és pedig orrvérzés, méhvérzés, hasmenés, hányás vagy bő vizelés alakjában. A válság napjai: a 3., 4., 7., 9., 11. vagy 14. nap; a krisis beállta és lefolyása gyors, megnyilvánulása bőséges s a betegnek mindig megkönnyebbülést szerez. A krisis- nek hányás vagy bő vizelés alakjában történő megnyilvánulása Magyarországban ritkább; de ugyanitt gyakran befejezetlen- 1 13. 2 29. 3 „Tanta mali huius est potentia: ut plurimis eo correptis moriendum sit-‘ (33).
