Győry Tibor dr.: Budapest orvosi utmutatója. XVI. Nemzetközi Orvosi Congressus tagjai számára (Budapest, 1909)

Első rész - 5. Vízszolgáltatás

30

módon bővült a vízmű, hogy a meglevő négy szívókúthoz egy a Duna sempontja alatt 4's méternyi mélységben fekvő, 497 m hosszú szűrőcső csatoltatott; ez által a naponkénti vízmennyiség

35.000 m3-re emeltetett, de az új országbáz alapozó munkái miatt 1884—86-ban három kutat be kellett tömni s a szivattyútelepet át kellett helyezni a Markó-utcza és Dunapart sarkára. A következő évben az eltömött kutak pótlása czéljából a vízszintes szívócsövet meghosszabbították 450 méterrel. Bár 1885 óta a főváros balparti része a budai vízműből naponként

10.000 m3 vizet nyert, a kibővítés a főváros rohamos emelkedése következtében még sem volt elegendő a vízszükséglet fedezésére, a vízhiány úgyszólván állandó volt s ezért nemcsak a kültelkek (a mennyiben azokra a vízvezeték általában kiterjesztetett), de a beltelkek nagy része is (a Nagymező- és Klauzál utczától kifelé eső részek) állandóan szüretien Dunavizet nyertek. Ily szüretien víz szolgáltatása csak 1899. május havában szüntettetett be végleg.

A közegészségügy érdekei immár elodázhatatlanná tették a vízszükséglet kellő fedezését, miért is a főváros — nem várva be a már régebben tervezett végleges vízmű létesülését — 1889-ben a meglevő vízmüvet a közmunkák tanácsának javaslata alapján a Margit-híd mellett épített