Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Az orvosi fakultás Dékánja az orvostanhallgatókhoz
AZ ORVOSI FAKULTÁS DÉKÁNJA AZ ORVOSTANHALLGATÓKHOZ. Első szavam azon tanítványainkhoz szól, kik Ö Felsége a király hívására a hadsereghez bevonultak. Egyik kézzel védjétek a haza becsületét s érdekét, — a másik kézzel ápoljátok a sebesülteket. A Ti kötelességtek bajtársaitoknak példát adni a bátorságban és önfeláldozásban a harc alatt, irgalmasságban, lovagiasságban és kegyelemben a harc után. Ti vagytok az ország színe-virága, a nemzet jövő vezérei, kiknek munkáján a jelen megmentése s a jövő boldogsága múlik. Isten veletek! A mielőbbi viszontlátásra! Azok pedig, kiknek koruk vagy testalkatuk nem engedi meg, hogy a hadba vonuljanak, jelentkezzetek betegápolásra és orvosi segédszolgálatra! A Ti kötelességtek, hogy a betegeket, sebesülteket ápoljátok s így szolgáljátok a királyt, a hazát, az emberiséget. Egyetemi Polgárok! Teljesítsétek kötelességteket! Budapest, 1915 aug. 1. * A tudományos munkát a háború alatt is folytatjuk. Klinikáink, intézeteink megnyílnak azok számára, kik koruknál, testalkatuknál fogva nem siethettek a harctérre. Jól tudjuk, hogy sokan önkéntesen betegápolásra s kisegítő orvosi szolgálatra is vállalkoztak, azt is tudjuk, hogy a szeretteinkért, a haza sorsáért való aggódás a tanulást s búvárkodást zavarja, de a történelem arra tanít, hogy a tudomány békés eszközei a hadviselésnek nagy hasznot hozhatnak s fegyvereink diadalát biztosíthatják. Az ország nem nélkülözheti a kulturális munkát. Ennek szünetelése annyit jelentene, mint jövőnket kockáztatni. Hogy e nehéz viszonyok között oktató és tudományos munkánk sikeres legyen, szükségesebb, mint valaha, hogy a tanár és tanítvány vállvetve támogassa egymást. Hazánk boldogulásának, fennmaradásának legfőbb biztosítéka, nélkülözhetetlen feltétele, hogy mindenki becsületesen, teljes erejéből teljesítse kötelességét. Az orvosi pálya jelentősége, értéke a háború alatt még jobban előtérbe lép, mint békében. De ma még jobban kell hangsúlyoznunk, mint valaha, hogy
