Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Az orvosi fakultás Dékánja az orvostanhallgatókhoz
80 csak a jó, becsületes, lelkiismeretes, önfeláldozó ember lehet egyszersmind jó orvos is. Vessenek számot magukkal, hogy éreznek-e elég lelkierőt küzdelmes, de nemes hivatásunkhoz! Aki az orvosi pályára lép, legyen elkészülve arra, hogy sokat kell dolgoznia. De a jól teljesített kötelesség a mi hivatásunkban biztosítja a legszebb jutalmat : a lelki nyugalmat, a jó lelkiismeretet, a megelégedést. A szenvedés enyhítése, az élet megmentése, a testi s nem egyszer ezzel együtt a lelki vigasz nyújtása a legmagasztosabb feladat. Ma a háború győzelmei s elkerülhetetlen veszteségei között újból érvényesül az a régi igazság, hogy a szellemi javak elpusztíthatatlanok. Az egyetem megnyílt. Dolgozzunk vállvetve a hazáért, az emberiségért : a harcmezőn küzdő bajtársaink helyett is! Az ő jutalmuk szenvedésükért, vérükért a hervadhatatlan babér, a mi kötelességünk, hogy a tudomány műhelyeit gondozzuk s dicsőséges, győzelmes harc után visszatérő véreink helyét megőrizzük, az elesettek emlékét ápoljuk. Isten áldja meg fegyvereinket s békés munkánkat egyaránt! Budapest, 1914 szeptember 1. * A vallás- és közoktatásügyi Miniszter Ür a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatóknak a főiskolák meghallgatásával a Minisztertanács hozzájárulásával kedvezményeket állapított meg. E kedvezmények mértékét meghatározó rendeletet egyetemünk Rector Magnificusa az egyetemi polgárokkal közölte. Felhívom az orvostanhallgatókat, hogy a Miniszter Ur ezen rendelkezését szigorúan betartani szíveskedjenek. Amidőn az orvoskari tanártestület a társkarokkal egyetértésben s az egyetemi tanács pártolásával a Miniszter Urnák azt javasolta, hogy a hadi szolgálatot teljesítő, valamint azon negyedik és ötödik éves orvostanhallgatóknak, akik a háború alatt kórházi vagy helyettes községi és körorvosi szolgálatot teljesítenek egy félév a tanulmányi időbe beszámíttassák — ezt érett megfontolás alapján tette. Tudatában voltunk annak, hogy az orvosi tudományok gyakorlati oktatására szánt idő megcsorbítása az orvosképzésre veszteséget jelent, de számba vettük azt, hogy akik ma a kötelességteljesítés hatalmas iskolájában királyért és hazáért egész erejüket megfeszítik, egészségüket, életüket kockáztatják, azoknak lesz energiájuk, hogy mulasztásukat pótolhassák, amely törekvésükben a tanártestület támogatására számíthatnak. De jól megfontoltuk azt is, hogy egy félév elengedésénél tovább nem mehetünk. Első sorban a közegészségügy, de egyszersmind maguknak tanítványaink érdeke tiltja azt, hogy a tanulás lehetősége nélkül még egy félév beszámítása által teljes készületlenséggel bocsássuk tanítványainkat a szigorlatokra Ezért kötelességszerűen már most figyelmeztetem az orvostanhallgatókat, hogy azok, akiknek az egyetemtől továbbra is távol kell maradniok, hiába íratják be magukat in absentia, egy második félév elengedése az orvosi fakultáson nem lehetséges. Ha a háború váratlanul gyorsan véget érne s tanítványaink a félév
