Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)
70 lak, innen indul ki a hézagok kitöltésére az initiativa. Ami az egyes tanszakokban újításként felmerül, itt találja felhasználását, ellenőrzését. A klinikai tanár feladata valamennyi tanszéke között a legterhesebb, mert betegeken tanítja s gyakorolja hallgatóit. Az élő szervezetnek sokszorosan bonyolult tényezői között végezi megfigyeléseit s a búvárlás szűk határaiban kísérleteit. Az operateurre még külön feladat vár : művésznek is kell lennie, nézők és váratlan nehézségekkel szemben nyugodtságra nevelt kedélylyel kel! bírnia. Az előadásbeli feladat is nagyobb, mint más tanáré, ki előre készülhet s tárgyát átgondolhatja. A segédorvosok fokozatos fejlesztését, az irodalmi tevékenységre való buzdítást, a klinikus tevékenységének napfényes része, de annál elszomorítóbb, ha a közélet ferde viszonyaiban a jövő boldogulás garanciái hiányoznak. A fiatalság ügyét szívén viselte, s rektori évében alapította az egyetemi hallgatók kórházegyesületét, melynek alaptőkéjéhez 12,000 koronával járult. A politika — mondanom sem kell — már az ő budapesti rektorsága alatt is szerepet játszott, a nehézségekkel ritka eredménnyel küzdött meg, ennek titka nyilván abban rejlik, hogy mindig szem előtt tartotta, hogy a rektori jelvény* amint azt ő maga kifejezte, «az önálló gondolat szabad kimondását kötelességgé teszi s a tudomány függetlenségét jelképezi». A rektori év szakadatlan munkássága, izgalmai szerfölött megviselték idegrendszerét : beteg lett. 1893 június havában súlyos betegen került egy külföldi szanatóriumba, de már őszkor sajátkezűleg írt szabadságkérő kérvénye hibátlan fogalmazásával, szabatos írásával a legjobb reménységeket keltette. Egy évi szabadság után Gráczban, hol barátjánál Hoffmann egyetemi tanárnál tartózkodott, meglátogattam. Ott vette fel a beszélgetés fonalát, ahol egy év előtt elejtette : kedvenc tervéről az Ungarische Beiträge megindításáról szólott. Szeptemberben bejött a klinikára s már másnap operált. Most nem tagadom, szívünk hangosan dobogott. S íme ugyanazon hangon szól a beteghez* mellyel annyi ezer és ezer világtalan bizalmát pillanat alatt megnyerte, a Graefe- kést ugyanazon könnyű s biztos tartással fogja kezébe, amelyet minden külföldi s hazai szakember élvezettel csodált s több mint egyévi szünet után a legkisebb bizonytalanság vagy ingadozás nélkül az ő páratlan technikájával végzi az operálást. Aznap elfoglalta a tanszéket, megkezdte előadásait, szigorlatait — minden a régiben volt. Kezdetben ugyan kímélte magát, de lassanként teljes tevékenységét felvette s belekezdett ultraviolett-tanulmányába, melyet 1899-ben magyarul s csakhamar ezután az «Ungarische Beiträge» II. kötetében németül is publikált. Egyesületünk ezen munkát, mely nemcsak eredményeiben, hanem módszerében is példás, mely önálló vizsgálatok nagy számán alapuló tudományos dolgozat: a Balassa-jutalomdíjjal tüntette ki. Schulek azon kérdésre keresett feleletet, hogy a szemre kártékony hyperibolyás sugarakat miképp lehetne a szemtől távoltartani. 223 anyagot spectographphal rendszeresen megvizsgált s azon eredményre jutott, hogy e célra a legalkalmasabb a triphenylmethan xylolban. Sikerült ez anyagot kamarás pápaszemekbe foglalni, mely villanyos fényben dolgozóknak, naptányérba nézéskor, hómezőkön, kohókban, de egyes
