Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)
71 szembajokban is megbecsülhetetlen szolgálatot tehet. De ezen nagyfontosságú gyakorlati eredményekre vezető vizsgálatai közben jelentős tbeoretikus kérdések tisztázásához is hozzájárult. E munkásság testi és szellemi erejét újból kimerítette. 1903-ban betegeskedni kezdett ; lassú hanyatlás ; bajának teljes tudata — fájdalmas idők, ne szaggassuk fel az alig hegedt fájdalmas sebeket! * Amidőn elhunyta után a budapesti egyetem orvoskari tanártestülete első ízben gyűlt össze, a fakultás doyenje s mindannyiunk tisztelt s szeretett mestere : Korányi Frigyes reá mutatott arra, hogy Schulek egyénisége messze kimagaslott kartársai közül. Valóban csak a nagy szellemek sajátsága, hogy egyaránt képes az exact tudományos búvárkodásra s a közélet összes kulturális tevékenységének uralására. S e mellett szerénysége, igénytelensége, önuralma példás volt. Amidőn éveken át folytatott hályogoperálási kísérletei a gyakorlatban nem váltak be, arcizmainak egyetlen mozdulata sem árulta el a csalódás fájdalmát s a methodust azonnal elejtette. Midőn egy másik operálása a sphincterolysis más neve alatt nyert elterjedést, egyetlen lépést sem tett a prioritás védelmére. A fődolog, hogy bevált. Ultraviolett-tanulmánya a tudományos eredmények olyan tárháza, melyből még ezentúl fognak újabb s újabb vívmányok napfényre kerülni. Segélyét éppen úgy igénybe vette s óhajtotta a trón, mint a legszegényebb koldus — s mindezek mellett puritán egyszerűségét megőrizte. Magával szemben takarékos — mások iránt bőkezű volt. Már Kolozsvárt alapítványt tett a szemklinika szegény betegeinek segélyalapja javára s bár ő maga akkor vagyontalan volt s neveltetését is egyik jószívű rokonának köszönhette, ezen alap javára lemondoít ,minden tanári mellékjövedelméről. Saját, 1874-ben mondott szavai szerint azt tartotta, hogy «hogy akit a társadalom és közélet egyéni fejlődésében elősegített, tisztes állásra emelt s a közjóra célzó törekvéseiben pártol, az adjon vissza is a társadalomnak nemcsak annyit, amennyi kötelessége, hanem azontúl, nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is». Ez elvet híven követte haláláig. 0, ki ruházatában, saját szüklégleteiben krajcárokig takarékoskodott, midőn arról volt szó, hogy jótékonyságot gyakoroljon, kulturális intézményt támogasson, vagy klinikáján érdemes, de szegénysorsú gyakornokot a szakma művelésére megtartson : habozás nélkül ezreket áldozott. Éppen úgy, mint Ariinak életigényei mérsékeltek maradtak, a parvenük hivalkodását s pazarlását megvetette. A praxisban ugyancsak Arit példájára a beteg érdekét tartotta mindig szeme előtt anélkül, hogy a kollegialitást megsértette volna. «A helyesen felfogott orvosi tekintély megóvását, de az orvosi becsület tisztántartását is szent feladatául tekintette.» Arit azon felfogásában azonban, hogy amennyire lehet minden segítségért folyamodó betegnek személyesen rendelkezésére kell állania, nem osztozott.
