Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)

Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)

69 Sok tényezőnek kell közreműködnie, hogy a siker biztosítva legyen. E helyen fölösleges külön is bizonyítgatnom, hogy első sorban a tanár tudományos ér­téke, egyénisége a döntő, de a klinikusnak e célra nagy osztályra, a theoretikus- nak felszerelt laboratóriumra is van szüksége. Es milyen felelősségteljes az ope­ratőr kiképzése. Hiszen élő egyén, embertársunk az, kinek egészségét, legdrá­gább kincsét — szemevilágát a kezökre kell bíznunk. Nem tagadom, a legfá­rasztóbb, s idegrendszerünkre a legsúlyosabb teherpróba a szemoperálásokba "való bevezetés. Schulek módszere már 1873-ban Kolozsvárt az volt, hogy előbb hullán, s állatok szemein gyakoroltatta segédeit s ha ügyességükről meggyőző­dött, személyes vezetése mellett könnyebb műtéteket engedett át. Lépésről- lépésre adott nagyobb s nagyobb tért. Később a bevezetést régibb segédeire bízta, aminek megvolt az az előnye, hogy a kezdő nem remegett a véletlentől, mely főnöke bizalmát tönkre tehette. * Az egyetem tanártestületeinek kiküldöttei az 1890/91. évre az egyetem rektorává választották. Az egyetemi tanárra a rektori méltóság súlyos megpró­báltatás. Az oktatást zavartalanul kell folytatnia, a klinikus betegeit sem hanya­golhatja el s így az adminisztratív teendők tömege első sorban a tudományos munkát csorbítja meg s nem egyszer örökre tönkre teszi. S mégis e kötelesség alól nem szabad kitérni! Helmholtz, Virchow ismételve elvállalták e tisztet, pedig mindannyiszor korszakot alkotó tudományos munkáikban voltak zavarva. Bizonyára nem a fényért s pompáért vállalkoztak e feladatra, annál kevésbbé a vele járó anyagi előnyökért, hiszen mit várhat s kaphat mástól a tudomány feje­delme — hanem azért, mert egyéni súlyukat bocsátva a rektori méltóság s hata­lom rendelkezésére a tudomány s oktatás ügyének szolgálhattak. Akik jelen vol­tak Mihalkovics rektori székfoglalóján, azok emlékezhetnek arra a mély hatásra, amit a biológiáról tartott beszéde a hallgatóságra gyakorolt. Nálunk, hol a tudo­mánynak még mindig kevés a becsülete, ahol az egyetem nem egyszer gúny tárgya — még sokkal nagyobb jelentőségű, ha a rektor a közönség elé a tudo­mányos belső érték mindenkor hatékony erejével s varázsával áll. Schulek sem tért ki e kötelesség elől — elvállalta — s egészségével fizette meg. Munkaerejét a végsőkig megfeszítette. Kora reggeltőt késő estig dolgo­zott. Minden ügyet személyesen intézett vagy ellenőrizett, előadásait, szigor­latait pontosan megtartotta, operált s emellett fontos tudományos problémán dolgozott : a hályogoperálás technikájának fizikai alapját igyekezett megvetni. Rektori székfoglalójában azt fejtegeti, hogy a tudomány öncél. Az ön­magáért művelt tudomány az egész emberiség eddig lefolyt szellemi tevékeny­ségének legmaradóbb terméke. Az önmagáért művelt tudomány és a vele fog­lalkozás a kedélyt is gazdagítja, a szenvedélyeket helyes irányba tereli, az erköl­csösséget növeli. De a tudomány hasznossági oldalát sem szabad szem elől téveszteni. A feladat nehézsége éppen e két cél harmóniájában tartásában áll. A május 13-iki évforduló ülésen a klinikai feladatokkal foglalkozik. Az orvosi tudományos törekvések központja a klinika. Ebben futnak össze a szá­

Next

/
Thumbnails
Contents