Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)
67 sok s kérlelhetetlen szigorral önmaga iránt a legnagyobb lelkiismeretességgel szerkesztette. Az olvasókhoz intézett beköszöntőjében kijelenti, hogy az ország első klinikájának élén állva, a szemészeti tudomány fejlesztését hivatalszerű feladatának ismeri s így kötelességének tartotta a Szemészet szerkesztésére vállalkozni. Első sorban a szemészet tudományának magyar nyelven való fejlesztésére törekedett. Szükségesnek tartotta, hogy az emberiség tudományfejlődésében mennél több nemzeti egyéniség, tehát a magyar is osztozzék. Szükséges, hogy saját nemzeti megerősödésünkre a tudományfejlesztő emberi törekvésekben illően szerepeljünk. Szüksége van a hazai tudományos mozgalomnak, különösen a hazai egyetemeknek, hogy fiatal erőkkel szaporodjanak s hogy tanszékek betöltésekor a tudományos munkára alkalmas egyének álljanak rendelkezésre. De szüksége van az ország sínylődő szemészeti ügyének képzett szakemberekre. Schulek maga ez időben nem publikált sokat. Mint lelkiismeretes tanár az előadásokra való készülés nagyon igénybe vette azt a kevés időt, amit klinikai tevékenysége s akkor már kiterjedt magángyakorlata engedett. Emellett az el- sietés ellensége volt. Ismételve s ismételve megfogalmazta a dolgozatot s megint félre tette. Csak természetes, hogy sokszor mások megelőzték úgynevezett előzetes közléseikkel. Sok időn át kedvenc témája volt az irisen végzett operálások-technikájával s indikációival való foglalkozás, e téren maradó becsű dolgozatai vannak. Ha ő maga a nonum prematur in annum elvét nagyon is megtartotta, munkatársaival szemben korántsem volt olyan szigorú s az irodalmi munkásságra való buzdítás csakhamar pezsgő tudományos tevékenységet indított meg. Tanítványai három évtized alatt 342 tudományos dolgozatot közöltek. A munkálatokból ez időben külföldi folyóiratokban igen kevés jelent meg s így számos értékes dolgozatot figyelemre sem méltattak. Midőn Arit emiatt 1884-ben szemrehányást tett neki, azt válaszolta, hogy «megnyugvására szolgál, hogy a magyar irodalomban is találhatók tudományos magvak, melyek útján lassankint érdemes lesz, hogy más nemzetek is figyelemre méltassanak. Ha németül publikálna, mint Arit asszisztenséről azt mondanák : német tudomány». Volt mestere e felfogással szemben az emberiség érdekeit állította előtérbe. Akkor még e két ellentétes felfogás kiegyenlítését nem találta meg, de már 1889-ban jelzi álláspontját, mely szerint «a munkálatokat magyarul és művelt más nyelven is kell közölni, az utóbbit mindig úgy, hogy mint az eredeti közlemény a magyar világosan meg legyen jelölve». Abban az időben e felfogás érvényesítése nagy nehézségekbe ütközött. A külföldi folyóiratok vonakodtak megjelölni, hogy a dolgozat már magyarul megjelent, mert ezzel bevallották volna, hogy nem eredeti munkát közölnek. Amint azonban az általa fáradhatatlanul ápolt magyar szemészeti irodalom megerősödött, mindinkább érezte annak szükségét, hogy a munkákat a külföld ítélőszéke elé vigye. Nagyon hamis azon hit, hogy ő a kritika elől elzárkózott, hogy vak chauvinizmusból nem akart idegen nyelven publikálni ; ellenkezőleg 5
