Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
50 mar berendeztek kórhazat. Csak azt felejtettek el, hogy a kórházhoz még egyéb is kell. Elfelejtették, hogy az első' és legfontosabb feltétele annak, hogy az ápolás sikeres legyen : a gyógyító orvos. Elfelejtették, hogy az orvosnak eszközökre, kötszerre, felszerelésre is szüksége van. így történt azután, hogy súlyos sebesültek kis vidéki város úgynevezett kórházába kerültek, ahol minden, de minden hiányzott a gyógyulás lehetőségére. Már akkor azon nézetben voltam, hogy ezen kisebb kórházakat a nagyobbakhoz kell affiliálni, mi által a kezdet sajnos eseményeit el lehetett volna kerülni. A helyzet idővel e tekintetben megjavult, de még mindig az ország belső területén nagy hiányok vannak orvosban és elhelyezésben. Ennek természetesen a legfőbb oka az, hogy az orvosok legnagyobb része a harctéren teljesít szolgálatot. Nem egészen jogosulatlan az a panasz, hogy a hadtápterület egyes részein feles számban vannak, de ha meggondoljuk, hogy egy offenziva esetén milyen nagyszámú orvosra van szükség, nem csodálkozhatunk, ha a hadvezetőség a legnagyobb kitartással ellenez minden olyan törekvést, mely orvosainak számát apasztaná. Ilyen körülmények között annál fontosabb lenne az otthon rendelkezésére álló erők célszerű kihasználása. Sajnos, e tekintetben is kedvezőtlen az összehasonlítás a harctér eljárása között. Ott igazán, akit csak lehet, felhasználnak arra, hogy a nagy célt : a betegek gyógyítását és a betegségek ellen való védekezést szolgálják. Itthon még most sem következett be az a tökéletes harmonikus együttműködés a különböző hatóságok és azok szakemberei között, amelyre az ország érdekében olyan nagy szükség volna. Nagy hiba volna a helyzet szanálását a háború befejeztéig halasztani. Minden késedelem emberélet pusztulását, emberi egészség csorbulását jelenti. Mindenkinek, akinek módjában van javaslatot tenni a helyzet javítására, az kötelességszerűen tegye is meg. Melléktekinteteknek nem szabad e lépéstől bennünket visszatartani. * Az orvosi tudomány minden terén a háború tapasztalatai hatalmasan gazdagították ismereteinket. így történt ez a szemészettel is. A szolgálatképesség határai nagyot változtak. Békében az volt a nézet, hogy 6 D-nál magasabb myopia már alkalmatlanná teszi a védkötelest a frontszolgalatra. Ma e határt 8 D.-ra tolták ki nálunk. Németországban pedig jóformán az elérhető látóképességtől tették függővé, úgy, hogy ott igen sok 10 D.-nál erősebb myopiás is frontszolgálatot teljesít. Nagy és felelősségteljes feladatot teljesítenek az orvosok akkor, amidőn a szolgálatképesség mérvét megállapítják. Ugyancsak nehéz és fontos feladat annak megállapítása, hogy a keresetképességet és munkaképességet mennyiben csökkenti az elszenvedett sérülés vagy betegseg. A múltban az orvosoknak csak egy része foglalkozott e feladattal, főleg a munkáspénztárak orvosai. Ma jóformán minden orvosnak jut e szakértői tevékenységből. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy éppen a szem vizsgálatánál a kellő ismeret, a lelkiismeretesség és óvatosság olyan adatok birtokába juttatja az orvost, amelynek alapján megállapíthatja a járadék alapját. Nagyon fontos feladat a sebesültek es rokkantak utókezelése. E tekintet
