Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
49 nákat pápaszemekkel is ellátják. Minden felszerelési tárgyat az Etappensanitätsdepot szolgáltat. Ha pedig rendkívüli eszközökre van szükség, azt Berlinből a lehető leggyorsabban megkapják. A 10 D-nál erősebb és összetett cylindricus üvegeket is Berlinből rendelik meg ezen célra szolgáló praktikus formulán. Ezen formulák Berlinben szákember kezén mennek át, aki ilyen módon némi ellenőrzést is gyakorol a rendelések fölött. Pl. ha egy frontkatonának 16 D-ás üveget rendelnek, az illetékes parancsnokot ezen eset újabb megvizsgálására szólítják fel. De különösen feltűnt a kitünően képzett betegápolónők valóban áldásos és eredményes közreműködése. Ma már nincs az a nagy különbség a mi intézményeink, berendezéseink és felszerelésünk s a német birodaloméi között, mint amilyen a háború kezdetén volt. A különbség, ami most is fennáll, a következő : nálunk egyes helyeken emberben, felszerelésben, anyagban valóságos bőség van, míg másik helyen mindezek hiányzanak. A német birodalomban az elosztás egyenletesebb. Takarékosság szakemberben, anyagban egyaránt jellemzi az ő rendszerüket. Láttam mágnest, mely két métermázsát tart, két kilométer dróttal készítve 60 M. költséggel, amit a gyáros 1000 M.-ért szállítana. Ez természetes is, mert náluk az előzetes organizációban rejlik az erő, míg nálunk az egyes ember talentumában, rögtönzésében és erélyében. Nálunk a véletlen uralkodik, Németországban a véletlen kizárása, legyőzése, amit láttam. Közös mindkét véderőben a frontorvosoknak önfeláldozása és buzgósága kötelességeik teljesítésében. Nagyon csalódik az, aki azt hiszi, hogy szakemberekre a harctéren nincs szükség. Készségesen elismerem, hogy a segélyhelyen jól képzett egészségügyi csapat elláthatja a sebesülteket. De már az első vonal tábori kórházában sebészre és specialistára van szükség, annál inkább a hadtápterületen, ahol ma tulajdonképpen a hadsereg egészségügyi szolgálata elsősorban lebonyolódik. Azok, akik folyton azt kívánják, hogy a hadtápterületről az ország belsejébe helyeztessenek át a sebesültek, nem tudják, mit vétenek a betegek és sebesültek érdeke ellen. A hadtápterületen a legtöbb helyen a sebesült kitűnő ellátásban, ápolásban és speciális gyógykezelésben részesül, amidőn onnan az ország belsejébe küldik, nagyon gyakran megesik, hogy a vonatból kirakják a sebesülteket egy olyan városban egy olyan tartalékkórházba, ahol nincs felszerelés, nincs speciális ellátás, nincs kellő ápolás, úgy hogy a beteg rosszabb helyzetbe jut, mint a harctér közelében volt. Az ellentét a harctér közegészségügyi intézményei és az ország belsejében levők között igen nagy. A háború kezdetén az improvizáció nagysága és kiterjedése mindenkit meglephetett. Mennyivel nehezebb volt a helyzet minálunk, mint Németországban, ahol a háború nagyszabású egészségügyi intézeteket készen talált, melyek azonnal a sebesült és beteg katonák szolgálatára állhatták. Nálunk az egészségügyi igazgatás kezdetlegessége mellett a legnagyobb hiány éppen a kórházi férőhelyekben volt. Csak a legnagyobb bámulatot és elismerést érdemel a társadalom, amely megható áldozatkészséget tanúsított. Szegény és gazdag egyaránt a nagy cél szolgálatába állott. Ágyat, ágyneműt, törülközőt, mosdótálat ajánlottak fel a legkisebb városban és községben s ezekkel csakhaGrósz E. : Előadások, beszédek, tanulmányok. 4
