Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
4! lésben 1000 és sympathiás szemgyulladásban 685 s ezeken kívül nem kevesebb, mint 4000 bályogos van, akiknek látását még vissza is lehetne adni, ha erre meg volna az alkalom. De a többi vakok jelentékeny százalékának meg lehetett volna menteni a látását idejekorán segítség nyújtásával. Már ez is elszomorító kép, de még komorabbá válik, ha számbavesszük, hogy e statisztikában csak azok szerepelnek, kiknek látása egy méterről ujjak olvasására csökkent. Hány ezer és ezer van, kinek látása nagy mértékben megcsökkent a kiállott betegségben. Ma a háború szomorú pusztításai után az élet megmentése és az egészség fenntartása a legfőbb feladat, de nem elégedhetünk meg azzal, hogy életben tartsuk a gyermeket és azt felneveljük, hanem épnek, egészségesnek is akarjuk látni. Ez éppen annyira egyéni érdek, mint az állam legfontosabb, ma bátran mondhatjuk — létérdeke. 2. A szemészet a háborúban. A szemészet a háború kitörésekor nálunk nem foglalta volt el a hadseregben az őt megillető helyet. A törekvés ugyan már békében is megvolt, hogy a hivatásos katonaorvosi tisztikar is rendelkezzék szemész-specialistákkal, de már kiképzésük is elégtelen volt, annál inkább további alkalmazásuk. Az a rendszer, hogy azokat, akik specialistákká óhajtották magukat kiképezni, csak egy évre vezényelték a klinikákra, nem vált be. Egy év alatt lehetetlen operateurt, leg- kevésbbé szemoperateurt kiképezni. A továbbképzésre sem volt alkalom, mert a vezényelt visszatérve a katonai szolgálatba, ritka kivételtől eltekintve, nem kapott osztályt, hol ismereteit tovább fejleszthette volna. Ha aztán idővel osztályhoz jutott, az is a fülészetiéi volt egyesítve. A háború kitörésekor pedig a hivatásos katonaorvosi tisztikar alacsony létszáma miatt úgyszólván egyetlen egy előképzett sem nyert speciális munkakört. Sajnos, e hiány nem lett pótolva a bevonult tartalékos- és népfelkelőorvosok specialistáival. A háború kezdetén azon elv jutott érvényre, hogy az egyetemes orvosdoktori diploma az összes orvosi tudományszakokra jártasságot nyújt. Még a sebészetben, még a belgyógyászatban sem érvényesülhetett a speciális kiképzés és ismeret, annál kevésbbé a szemészetben. A mozgósításkor a klinika orvosi személyzetéből három tanársegéd s öt gyakornok vonult be, de kezdetben egyik sem nyert speciális képzésének megfelelő alkalmazást. Ma, amidőn a helyzet gyökeresen megváltozott, mindezt őszintén megmondhatjuk. De a hadvezetőségnek tulajdonképpen nem volt s nem is lehetett tudomása a specialistákról. Emiatt a polgári hatóságokat okolhatjuk. Az országos közegészségügyi tanács, a budapesti egyetem orvosi fakultása nyomatékosan sürgette, hogy a kormány a specialista-kérdést megoldja s megszabja azon feltételeket, melyek teljesítésén múlik, bogy mikor nevezheti magát az orvos valamelyik szakma specialistájának. Ha ez megtörtént volna, sok, nagyon sok ember életét, egészségét lehetett volna megmenteni. A véderő egy vezérkari generálisa a háború első időszakának kedvezőtlen helyzetét találóan jellemzi : Wieder war die Zahl der Chirurgen nicht ausrei
