Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)
22 lyezni, hogy ez által a gyakorlati élethez közelebb hozza. De ez a módszer nem vezetne célhoz. Hs az állatorvosi főiskola sikereinek okát kutatjuk, akkor azt látjuk, hogy éppen az a körülmény indította meg virágzását, hogy a tanerőket a tudományegyetemről nyerte. Hogy pedig az állatorvosok helyzete annyira javult, annakoka azon kézzel fogható közvetlen anyagi haszon, melyet a köznép is azonnal felismer. De ezen csak örvendhetünk, mert a jólét emelkedésével várható a kulturális fejlődés s ezzel az emberi közegészségügy javulása is. Ma sincs jobb utasítás életerős főiskolák alapítására, mint az, melyet Bismarck a strassburgi egyetem alapításakor a curatornak adott s melynek lényege abban állott, hogy korlátlan hitelt nyitott. Valóban igaza volt Victor Hugónak, ki azt mondta, hogy akik az egyetemnek kiadásain takarékoskodnak, azok a dicsőséggel fukarkodnak. Az egyetemeket fel kell tehát szerelni az oktatás és tudományos kutatás minden eszközével s egészséges szociális reformok útján kell a közegészségügyről gondoskodni. Szilárdan ragaszkodnunk kell az egyetemi rendszerhez, ez a tudomány forrása, melyből merítve egy művelt, képzett orvosi rend kedvező gazdasági s kulturális viszonyok között győzelmesen fog megküzdeni a társadalmi nehézségekkel. A tanulmányi és szigorlati rend. A salernói szabályzat szerint az orvos 5 évet tanult az egyetemen, ezután vizsgálatot tett, promoveálták s még egy évi gyakorlatra ment, mielőtt önálló működését megkezdte. Ugyancsak öt évet írt elő az 1813. évi, az 1873. évi, sőt az 1901. évi szigorlati szabályzat is azon különbséggel, hogy nálunk a katonai szolgálat két félév tanulmányát csorbítja meg. Szóval, az orvosi tudományok óriási fejlődése mellett a tanulmányi idő nem növekedett, hanem még inkább csökkent. Szociális viszonyaink aligha engedik meg a tanulmányi idő meghosszabbítását, de a jobb kihasználásról valóban gondoskodnunk kell. Az egyetemi rendszer ideálja tulajdonképpen a teljes tanulási szabadság, de meg kell vallanunk, hogy erre fiatalságunk, mely már 17—18 éves korban jut az egyetemre, nem lehet eléggé érett. Még Németországban is behozták a köteles tárgyak szisztémáját, pedig ott később végzik a középiskolát, annál inkább szükséges ez nálunk. Viszont azonban őrizkednünk kell a túlzástól. S éppen e túlzásba esik a mi szigorlati szabályzatunk. A köteles tárgyak nagy száma s a követelt félév és óraszám oly nagy, hogy a klinikai évektúlzsúfoltak. Ezen mielőbb segíteni kell. Nagyon kívánatos, hogy a redukció már az első évtől vegye kezdetét. Az állattant, ásványtant s növénytant a köteles tárgyak sorából törülnünk kell. Nem mintha e disciplinák nem volnának fontosak az orvosok számára, hanem azért, mert a velők való alapos foglalkozásra nem jut idő. Ha pedig a hallgatóságnak mégis hajlama volna a természetrajzi tárgyakba való elmerülésre, az orvosképzésre sokkalta fontosabb chemia s anatómia feláldozása s elhanyagolása volna a következés. A középiskolákban a természetrajznak több tért engedve, elegendő ismeretet vagy legalább alapot hozhatnak magukkal az egyetemi polgárok, hogy nélkülözhessék e tárgyak hallgatását. Annál több súlyt kell
