Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)
23 azonban a physika s chemia oktatására fordítanunk. De megvallom, óhajtandó volna, hogy orvosi physikát hallgassanak, a kísérleti természettan a jó középiskola egyik fó'tárgya legyen. Ma ez ismeretekre minden művelt embernek szüksége van. A chemiát azonban már alapjában s részleteiben az egyetemen kell tanítani. Éppen a mai átalakulás lehetetlenné teszi, hogy a középiskolai oktatás a kelló' színvonalon álljon s ez az oka annak, hogy e szakma egyetemi tanárai szívesebben vezetik be a hallgatóságot az elemi fogalmakba, semmint a téves alap következményeivel küzdjenek meg. A felett nem lehet kétség, hogy az anatómia és physiologia intenzív oktatása az orvosképzés elsőrendű kötelessége. De a gyakorlati tanítás sürgetően megkívánja, hogy e szakmák tanárainak megfelelő s elegendő segédszemélyzet álljon rendelkezésre. Ezen előkészítő s alapvető tárgyak hallgatása után, a 4. félév végén vagy az 5. félév folyamán leteendő vizsgálatokkal befejeződik az első ciklus. A tanulmányi rend egymásutánjának további megszorítása már nem szükséges, de annál is inkább elkerülhetetlen annak kivétel nélkül való betartása, hogy a további félévek csak a közbeeső vizsgálat idejében való letevése után számítanak, azaz, aki az 3. félév első hónapjában nem fejezi be sikeresen a közbeeső vizsgálatot, annak sem a további félévek, sem a hallgatott tárgyak nem számítanak. A rendelkezésre álló 6 félévre csak nagy nehézséggel osztható el a nagy tananyag : kórbonctan, kísérleti kórtan, gyógyszertan, törvényszéki orvostan, közegészségtan s a klinikák mind kellő időt követelnek s különösen nagy nehézséget okoz az oktatás gyakorlati jellegének biztosítása. Erre valamennyi tárgynál szükség van, de természetesen legnagyobb szükség a klinikákon. A betegeken való tanítást, úgy látszik, első ízben Páduában, 1558-ban kezdték a francis- kánusok kórházában, de csakhamar kiment a divatból s tulajdonképpen Burhave tette általánossá a XVIII. század elején. Hozzánk van Swieten közvetítésével a XVIII. század végén jutott, de elképzelhetjük, hogy milyen eredménynyel, ha tudjuk, hogy a múlt század elején az összes klinikák ágyszáma 30 volt, ma pedig a 770 ágy is elégtelen s legalább 1500-at kívánunk az oktatás sikere érdekében. De a beteganyag szaporítása még nem elégséges. A vizsgálati módszerek bámulatos fejlődése nélkülözhetetlenné teszi a klinikai propaedeutikát, melynek főfeladata éppen az, hogy az egyetemi hallgatók e módszerek gyakorlati alkalmazásába bevezettessenek. Egy másik intézkedés, melynek szükségességéről meg vagyok győződve : a klinikai elméleti és gyakorlati oktatás időbeli elválasztása. Az még nem gyakorlati oktatás, ha a hallgatóság jelen van, midőn társuk praktizál, vagy amidőn a kathedrán egy nagy operálás történik. Billroth panasza, hogy tanterme félig üres, érthető, hiszen az operálásból az amphi- theatrum hallgatói édes keveset látnak. A megoldást úgy gondolom, hogy a klinikai főtárgyak most kötelező heti 10 órájából 5 lenne fordítandó az elméleti előadásokra, természetesen a demonstrálás minden rendelkezésre álló eszközének felhasználásával, a másik 5 óra a csoportonként való gyakorlásra és pedig a klinikák összes tartalékosztályai s összes személyzetének igénybevételével, hogy a félév folyamán a csoportok mennél sűrűbben kerüljenek sorra,. így is szükséges, hogy az alkalmas segéderők szaporíttassanak, de a klinikus vezetése bizto
