Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)
21 megadja az ítélőképességet s alkalmat ad ideák keletkezésére. A fakultások kölcsönhatása még csekély érintkezés mellett is megvan. Helmholtz jól mondja, hogy a szomszédos területekre való betekintés a munkára új kiinduló pontokat ad. A felső oktatás vezetői erélyesen sürgették a fakultások közelítését, de a helyi féltékenység s a haszonlesés még egy ideig meghiúsították az üdvös reformot. A minisztérium azonban a folyton változó miniszterek mellett is adminisztratív úton tovább folytatta a koncentráció előkészítését s végre annyira megérett a közvélemény, hogy a francia kamara mind az 518 szavazatával, tehát egyhangúan elfogadta a Léon Bourgeois által előkészített, Poincarré által szö- vegezett s Combes által benyújtott egyetemi törvényt. így jutottak el a francia főiskolák a XIX. század végén oda, ahol a német egyetemek már a század eleje óta állottak. A német egyetemek kiváló jellemvonása, amint azt Paulsen kifejti, hogy egyrészt a tudományos kutatás középpontjai, de egyszersmind a felső oktatás intézetei is, éppen úgy gondoskodnak az általános műveltségről, mint a tudományos szakképzésről. Feladatuk, hogy a tanulók megtanulják a tudományos gondolkozást, hogy elsajátítsák a képességet a tudományos kutatások megértésére, megbírálására s annak végrehajtására, s egyszersmind gyakorlati kérdések megoldására. Nagy jelentősége van annak is, hogy a fiatalság oktatói az ország legnagyobb szellemei, Luther, Schiller, Kant egyetemi tanárok voltak. Helmholtz, Virchow az ifjúság oktatói. Nagy szociális fontossága van annak, hogy a legszegényebb jogász is attól tanul, akitől az uralkodó fia sa legszegényebb koldust is az operálja, akitől a milliomos kér segítséget. Ma minden foglalkozásnak szüksége van tudományos alapra. Az ipar, a mezőgazdaság az egyetemek laboratóriumaiból nyerik a haladás eszközeit és módjait. De leginkább szüksége van az orvosnak a tudományos alapra. Jól mondja F.ötvös Loránd, hogy amint nincs két egyforma falevél, éppen úgy nincs két egyforma betegség. Csak az az orvos fog az életben boldogulni, akit a tudományos gondolkozás arra képesít, hogy az élet utam előálló nehéz helyzetek között megtalálja a helyes megoldást. Kétségtelen, hogy az egyetemi rendszer e cél elérésére alkalmasabb forma s annak, hogy Billroth és Fodor életük alkonyán ezzel ellenkező konklúzióra jutottak s szakiskolák felállítását kívánták, annak az lehet az oka, hogy mindketten fájdalmasan érezték azon kedvezőtlen viszonyok hatását, melyek az egyetemi rendszer előnyeinek érvényesülését megbénították. Az ő idejükben a bécsi s budapesti egyetemek orvosi fakultásai túlzsúfoltak voltak s a hallgatók nagy számával szemben a klinikák, intézetek elégteleneknek bizonyultak. A gyakorlati oktatás segédszemélyzet hiányában háttérbe szorult s mindkét állam siralmas orvosi és közegészségi viszonyai már eleve bénítólag hatottak az egyetemi tanulmányokra. Fodor látva az állatorvosi főiskola fejlődését a földmívelési minisztérium aegise alatt, az orvosi oktatást a belügyminisztérium hatásköre alá akarta he
