Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)

Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)

teni, a latin tanítását azonban fenn akarja tartani. Billroth nagyon kívánatosnak tartotta volna, hogy az orvosok a klasszikus nyelvekben jártasak legyenek, de ő is fájdalommal konstatálta, hogy az elért eredmény korántsem áll arányban a reájuk fordított idővel. Különben ő azt tartotta, hogy az ismeretek még senkit sem tesznek műveltté. A tudás anyag a gondolkozáshoz, de csak az a művelt, ki azt használni is tudja. Waldeyer és Orth a középiskola azon formáját tartották célszerűnek, mely a klasszikus oktatást a természettudományokkal harmóniába hozza.

Ez a forma : a reálgimnázium. S mégis a német birodalomban éppen az orvosok ellenezték leghevesebben, hogy a reálgimnázium az orvosi tanulmányokra jogosítson. A gimnázium monopóliumának fenntartását nem a dolog lényege kedvéért óhajtották, hanem tisztán a dignitás szempontjából. Azt vitatták ugyanis, hogy tekintélyükön esik csorba, ha azon előképzés, ami az orvosi pályára elégséges — nem felel meg a többi fakultásénak. Ezen kicsinyes érvet is romba döntötte a német császár 1900 november 26-án publikált, valóban nagy- jelentőségű rendelete, mely mindhárom középiskolát: a klasszikus gimnáziumot, a reálgimnáziumot s a főreáliskolát az általános műveltség szempontjából egyenértékűnek nyilvánította. Nálunk az orvosok legnagyobb része teljesen elfordult a klasszikus nyelvektől, nyilván mivel az elért eredmény még sokkalta rosszabb, mint a német birodalomban s a tanulásukra fordított idő aránytalansága még szembeszökőbb.

Aligha csalódom, ha azt állítom, hogy a legközelebbi jövő középiskolája : a reálgimnázium. Számot kell vetnünk az emberi elme befogadó képességével. Joggal mondta Fodor József rektori beszédében : «a tanításügy olyan zöldséges kert, melybe egyre többet s többet ültetnek. Egyik ültetmény csemete elnyomja helyéből, megfosztja levegőjétől a másikat.» A múlt század elején a középiskolákban a klasszikus nyelvek joggal domináltak, de ki merné tagadni a természet- tudományok nagy jelentőségét?! Azon eljárás, melyet eddig követtek, hogy az emberi szellem fejlődésére eddig alkalmas tárgyak mindegyikét megtartották, csak az oktatásukra szánt idő terjedelmét korlátozták — céltalan. A görög nyelv s irodalom jelentősége a művelődésre kétségtelen, de nagy mértékben redukálva — teljesen értéktelen. Fel kell tehát áldoznunk, hogy nagyobb tért nyithassunk a mathematikának és természettudományoknak. Viszont a latin nyelv s irodalom nem pótolható a modern nyelvek tanításával, annál kevésbbé, mivel az ezekben elért eredmény még a németben is nagyon csekély, a franciában és angolban pedig egyenesen siralmas. A hasznossági szempont tehát elesik, azt pedig, hogy egy modern nyelv grammatikája egyenértékű volna a szellem fejlesztése tekintetében a latinnal, azt a legnagyobb természettudósok kétségbe vonják.

Tekintettel azonban, hogy az elmék egyik csoportjának inkább való a nyelvi irány, a másiknak a természettudományi és mathematikai arra, hogy ugyanazon célt : a műveltséget elérje, úgy látszik, hogy leghelyesebb forma : az egységes kiindulás — a felső osztályokban bifurcatióval. Az alsó osztályokban a két irány teljesen harmóniában tartható, de a felső osztályokban célszerű

2*