Göttche Oszkár dr.: Csecsemő és gyermekgyógyászati repetitorium (Budapest, 1924)
I. Physiologiás rész
20 vagy jégbe vagy jégszekrénybe állítjuk az üvegeket. A hidegben a Pflügge-féle bacteriumok nem fejlődnek ki, azonkívül a tej és a gummisapka között légritkított tér keletkezvén, a gum- misapka erősen rászorul az üvegre úgy, hogy azt hermetíce elzárja. Adagolás előtt az üveget vízfürdőn langyosra melegítjük. A tej pasteurízálása (60—70°-os melegítés 1 órán át) nem jó. Adagoláskor a gummisapkát levesszük és egy gummiszopó- kát húzunk az üvegre, melybe kötőtűvel kis lukat fúrunk. A szopókát adagolás előtt és után melegvízben megmossuk és letakart pohárban tartjuk (esetleg bórsavoldatban). A tehéntej adagolása: A mesterséges táplálék adagolása nagy változáson ment át. Míg ezelőtt igen nagy tejhigitásokat alkalmaztak, addig ma egyre jobban a concentrált táplálékok felé haladunk. Nemrég még a következő módon jártunk el: 6 hetes korig a csecsemő 73-os tejet 6 héttől 6 hónapig 34-eset 6 hótól 9 hóig 2/3-osat 9 hótól 1 évig színtejet kapott 5% cukorral. 73-os tejjel a csecsemő könnyen inanítioba kerül, úgy, hogy ma már azonnal feles tejjel kezdjük a csecsemőt táplálni. A tejhigításra legelterjedtebb szabály a Budín-féle szabály, mely szerint a folyadék a testsúly 1/5-e, a tej 7nre> a cu- kor Vioo-a kell legyen. így pl. egy 4000 gr.-os csecsemőnél a folyadék 800 gr. a tej 400 gr. a cukor 40 gr. Vagyis 800 gr. ^-es tejet kap a csecsemő 5% cukorral. A Sudm-szabály mindig feles tejre vonatkozik. Ez a szabály 6 hóig jó, azontúl már több mint egy liter feles tejet kellene adnunk, azt pedig nem lehet, mert a túlsók folyadék kimossa a sókat a szervezetből, ezért ilyenkor a Pfaundler-féle szabályt alkalmazzuk. Ezen szabály szerint a tejből a testsúly 1/io-ét, cukornál 1/i°o-át vesszük, ezt egy literre higítjuk fel és 5 részre elosztva adjuk a csecsemőnek. Pl. egy 6000 gr.-os csecsemő kap 600 gr. tejet, 60 gr. cukrot és 400 gr. vizet, mert ennyi kell még az 1 literhez; ezt 5 részre elosztjuk (5X200 gr. 2/3-os tejet kap tehát a csecsemő). Mint láttuk, a tejhigításhoz mindenütt cukrot adunk és pedig nádcukrot. Tejcukor nem jó, mert erősebben erjed, szintúgy a malátacukor is, amit csak a pathologiában használunk. Hasmenésre hajlamos csecsemőknek a tejhigításhoz Soxhlet- féle tápcukrot adunk, mert az nehezebben erjed. (A Soxhlet- féle tápcukor úgy készül, hogy a polysaccharidokat dextrinizál- juk és a folyamatot a továbbfejlődés előtt megállítjuk, tehát dextrin -4- malátacukor keverék.) A honi Wander-féle ,, Hor- denzym“ jó pótszere. A tejet higíthatjuk tiszta vízzel, vagy pedig nyák, vagy
