Gergő Imre dr.: Sebészeti gyógyeljárások a Budapesti Kir. Magyar Tudomány Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján (Budapest, 1915)
B) Részletes rész - F
65 A Dolling er-féle alszár- és ezomb járókötések lényege: az eltört alsó végtagot a törési végek helyzetének correc- tiója mellett vékony vattaréteg fölé alkalmazott gipszkötésben egy 3—4 ujjnyi vastag vattatalp közbeiktatásával tehermentesítjük és úgy függesztjük fel, hogy a beteg a kötéssel járhat. Támaszkodási felület gyanánt, ill. a test súlyának hordozására az alszár törésekor a sípcsont belső bütyke és a szárkapocs fejecse, czombtörés esetén az ülőgumó szolgál; ellennyujtásra az alszáron a bokák feletti, a ezombon a bütykök feletti kiszélesedő részt használjuk ki és a még puha kötés szoros odasimításával ezen felületeket gondosan kiképezzük. A kötés talpi részébe, ennek szilárdítására, sarokkal ellátott külön gipsztalpat is erősítünk. Oly alszártörések esetén, mikor rövidülés nincs, vagy az csekély, a járókötést egy szakaszban adjuk fel. A kötés alkalmazásakor a beteg a ezomb közepéig az asztalon fekszik, térdben behajlított egészséges végtagját székre támasztja; segédünk a törött végtagot vízszintesen fogja és az esetleges dislocatiót megfelelő distractióval kiegyenlíti. A kötés a lábujjaktól a sípcsont felső széléig ér és mindenhol pontosan a végtag körvonalaihoz simul. Elkészülte után, de még megkeményedése előtt a kötést felül, az alszár hátulsó felszínéről, az alszár és a kötés közé vezetett újjal hátrafelé elhúzzuk, hogy a vér- és nyirokkeringés szabad lefolyását biztosítsuk. Ferde, spirális vagy nagyobb rövidüléssel járó töréskor ú. n. distractiós alszárjáró- kötést alkalmazunk és a kötést két részletben adjuk fel: először a lábujjaktól a törés helyéig és a kötést a bokák felett jól odasimítjuk; amikor ezen kötés megkeményedett, a beteget a gáttáj és az ülőgumó körül vezetett, nyakkendő módjára összehajtott lepedővel szilárd helyhez kötjük, a kötés distalis felét csigasinnel lefelé húzzuk, a rövidülést kiegyenlítjük és ezután a kötés második felét alkalmazzuk. Ez utóbbin a kötés megkeményedése közben a tibia bütykei alatt a támasztó felületeket kiképezzük. Az alszár felső harmadának haránttörése esetében a felső törési darabnak biztosabb rögzítése czéljából a kötésbe a térd- izületet is belefoglaljuk és a kötést a ezomb közepéig felGergő Imre: Sebészeti gyógyeljárások 5
