Gebhardt Lajos: Az emberélettan alapvonalai Wundt nyomán (Pest, 1869)
Bevezetés
Bevezetés. 1. §. Az élettan fogalma és feladata. Az élettan — Physiologia — a szervezetek élettüneményeit tárgyaló tudomány, és feladata az élettüneményeket saját törvényeikre visszavezetni. Lényegét és feladatát illetőleg a magyarázó természettudományokhoz tartozván, mint ilyen a leiró természettan bizonyos részeinek s a leiró bonc- és vegytan egyes ágainak elő- leges ismeretét tételezi föl. Mig a leiró természettudományok a természeti tüneményeknek rendszeres leírását tárgyalják: addig a magyarázó természettudományok feladata ezen tünemények törvényeit kutatni. A mennyiben pedig az élettünemények az össztermészet folyamának csak részét képezik, kell, hogy a minden tüneményt irányzó törvények ezekre is alkalmazhatók legyenek. Ezért van átalános physika és át a- lános vegytan, melyek a természeti tünemények összes terén alkalmazható törvényeket határozzák meg ; csak a részletes physika- és vegytan oszlik a nemszervi anyagok physikája-és vegytanára, és a szervezetek physikája- és vegytanára, vagyis az élettanra. A legközelebbi érdek és gyakorlati szükség az élettani kutatásokat főképp az ember élettüneményei felé irányozták. Ezért az élettan, mai álláspontján, lényegileg az ember élettana, vagyis az ember élettüneményeit tárgyaló tudomány ; feladata azonban más szervezetek élettüneményeit is méltányolni, tehát az állatok és növények élettanát is körébe vonni, a mennyiGebhardt, az emberélettan alapvonalai, *
