Gebhardt Lajos: Az emberélettan alapvonalai Wundt nyomán (Pest, 1869)
Részletes élettan - Első szakasz. A táplálkozás - III. A vér és annak mozgása - 1. A vér
97 III. A vér és annak mozgása. 98. §. Átnézet és felosztás. A vér szervült elemekkel ellátott folyadék, mely az ösz- szes táplálkozási folyamat gócát képezi, minthogy fölvevén a tápanyagot, útjában az egyes szöveteknek szükséges részeket lerakja, a szövetek szétbomlásából származó anyagokat pedig fölveszi s a különböző elválasztások útján túl ad rajtuk. Itt tehát szó leszen : 1. a vérről, annak sajátságai-, vegyalkata- és mennyiségéről ; 2. a vérmozgásról, és 3. a vérnek útja közben történő elváltozásairól, a szövetek táplálása következtében. 1. A vér. 99. §. A vér természettan! sajátságai és alaki alkatrészei. Az ember vére átlátszatlan, majd világos, majd sötét meggypiros folyadék, e mellett színe néha ráeső világosságnál zöldesbe játszik, sajátságos szaggal és kellemetlen izzel. Közép fajsúlya 1*06 C1 '045 és 1*075 között változó), hömérséke a vére- dényrendszer egyes részletei szerint 34*02 és 41*3 C° között. Kivetetvén az élő test edényeiből a vér, rövid idő alatt megalva d. A megalvadás abban áll, hogy a vér két részre válik, melyek egyike mint összeálló vörös rög, az úgynevezett v é r 1 e- p é ny (placenta) rendesen alól foglal helyet, mig a másik rész, a vérsavó (serum sanguinis), mint sárgás folyadék fölötte úszik. A vérlepény nem mindig egészen vörös, hanem némelykor annak legfelső, a vérsavótól födött rétege világos sárga szinti, mely réteg lobhártyának (crusta inflammatoria, Entzündungshaut, Speckhaut) neveztetik, mert leginkább lobos bántal- makban szenvedő egyének vérében észlelhető, főképp akkor, ha a megalvadás hosszabb ideig tart. — Piros minden gerinces állatnak, s némely gerinctelennek vére is. 7 Gebhardt, az emberélettan alapvonalai. 1 %
