Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)
A levegő - V. A hőmérsék hatása az egészségre - B) A ruházat
V. A hőmérsék hatása az egészségre. A hideg és mérsékelt égöv alatt viszont sokszor nehéz a hőszükségletet födözni, mert itt meg a hőveszteség igen nagy. Itt a természetes hőszabályozást segíteni kell, s ez a ruházat által történik. B) A ruházat. A ruházatra használt anyagok, a] A szövetrostok. A ruhát rendszerint gyapjú, selyem, gyapot és vászonszövetből készítik; csak egyes ruházat-alkotórészek állanak nemez- és bőrből. A különböző szövetrostok legfontosabb jellegző tulajdonságai a következők : A selyem: szálai hengeresek, egyenletesek, üregnélküliek. Ammo- niakalis rézoldatban felduzzadnak, 109/„-os kálilúgban feloldódnak, pikrin- savval megfestödnek, nehezen és szilárd, de szivacsos szén hátrahagyásával égnek el, mialatt az égetett hajra emlékeztető bűzt terjesztenek. A gyapjúszál: hengeres, bélállománya nincs vagy csak hiányosan képződött. A mikroskop éles beállításánál látható rajta az egymást cserépfedélszerűleg fedő sejtekből álló cuticula. Ammoniakalis rézoldatban nem duzzad fel, máskülönben úgy viselkedik, mint a selyem. A gyapot: sima, lapos és kissé csavarodott rostjaiban szűk, lapos üreg van. Angol kénsavban gyorsan kocsonyává duzzad, kálilúgban nem oldódik, pikrinsavban nem festődik meg igazán, meggyujtva könnyen ég, a nélkül hogy kellemetlen szagot vagy szilárd hamut hagyna hátra. A len: rostjai hengerdedek, nem csavarodottak és igen vékony csatornával ellátottak ; helyenként haránt irányban futó vonalakat, pórus csatornákat mutatnak Ha a lenfonalakat csak rövid ideig kezeljük angol kénsavval, akkor azok nem változnak; máskülönben úgy viselkednek, mint a gyapotszálak. b) A szövetek. A rostokból, azoknak erősebb vagy gyöngébb összecsavarása által készítik a fonalakat, ezekből pedig a szöveteket állítják elő, és pedig szövéssel vagy kötéssel. Az utóbbinál az egész szövet egyetlen fonálból köttetik meg, melyet sajátságos kanyarulatokban, kacsokban rendeznek el. Az] ilyen kötött szövetek általában igen likacsosak és rugalmasak; ide tartozók a trikót, továbbá a harisnya és más kötött árúk. A szőtt szövetek két. egymást derékszög alatt keresztező fonálhálózatból készülnek, és pedig úgy, hogy a (takaró és kötő) fonalakat majd egymás alatt, majd egymás fölött vezetik el. A »síma« szöveteknél a kötő fonál folyton váltakozva, majd egy takaró fonál fölött, majd egy ilyen alatt halad el, igv pl. a vászonnál, kalikónál, az ing és tafota-vászonnál. A kelméknek nevezett szöveteknél ellenkezőleg minden takaró (illetve kötő-)fonál több kötő (illetve takaró-)fonált föd; ezekhez tartoznak a többi között a közönséges köper, az atlasz, szatin és bukkskin (kallózott ványolt
