Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
49 fakad. A gyermek egyéb nemi ténykedéseiben már a tárgyválasztás szempontja uralkodik, itt már az az idegen személy, kit eredetileg az önfentartásra való tekintet tett jelentőségteljessé, a fődologgá lesz. A nemek különbsége azonban ebben a gyermeki időszakban még nem játszik döntő szerepet; nem követnek el tehát igazságtalanságot, ha minden gyermekben feltételeznek némi képességet a homo- szexuálitásra. A gyermeknek ez a zilált és bár tartalomdús, de össze- rendezetlen szexuális élete, melyben az egyes ösztönök a többitől függetlenül, csak a maguk kedvét igyekeznek kielégíteni, később két főirányban összefoglalódik és szerveződik, úgy, hogy a serdülő kor lezártával az egyén végleges nemi jellege többnyire egészen kialakúit. Egyrészt az egyes ösztönök alávetik magukat a genitális zóna uralmának, amivel az egész nemi élet a fajfentarlás szolgálatába szegődik s a részletösztönök kielégülése csak annyiban marad fontos, amennyiben azok a lulajdonképeni nemi aktust előkészítik és előmozdítják. Másrészről viszont a tárgyválasztás visszaszorítja az autoerotizmust, úgy, hogy most már a szerelmi életben a nemi ösztön valamennyi komponense a szeretett lényben keres kielégülést. De az eredeti ösztönalkatrészek közül nem mindegyik jut szerephez a nemi élet ezen végleges kialakulásánál. Egyes ösztönök még a serdülő kor beállta előtt igen erős elfojtást szenvednek és kialakúi a szeméremérzet, undor és erkölcs, melyek felügyelők módjára őrködnek ezen elfojtások biztossága felelt. Mikor azután a kamaszkorral együtt bekövetkezik a nemi vágyakozások árözöne, akkor a lélek említett ellenhatásos vagy ellentállási képződései azok a gátak, melyek ezt az özönt az úgynevezett normalilás medrébe kényszerítik és lehetetlenné teszik, hogy az, a már elfojtott ösztönöket újból felébressze. Legalaposabban bánik el az elfojtás, az úgynevezett koprophil, vagyis a váladékkiürítéssel összefüggő gyermeki gerjedelmekkel, nemkülönben azzal a rögzítődéssel, mely az Pszichoatnalizis.
