Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
50 embert a primitiv választás tárgyaihoz, illetőleg személyeihez fűzi. Uraim! Az általános kórtan egy törvénye szerint minden fejlődési folyamat, melyet rendes lefolyásában valami feltartóztat, lassít vagy gátol, a kóros hajlamosság csiráit hordja magában. A nemi működés szövevényes fejlődését illetőleg is áll ez. Nem minden egyénnél megy simán ez a fejlődés és ilyenkor vagy rendellenesség jár a nyomában, vagy a hajlamosság arra, hogy az egyén később visszafejlődés (regressio) útján megbetegedjék. Megtörténhetik, hogy nem minden részletösztön veti alá magát a genitalis zóna uralmának; az ilyen, függetlenségét megtartó ösztön azután nem más, mint az, amit perverziónak szoktunk nevezni; a perverzió a normális nemi cél helyett a saját külön célját tudja érvényesíteni. Mint már említettem, az is igen gyakran előfordul, hogy az autoerotizmust nem sikerül valakinek végkép leküzdeni, amiről később a legkülönfélébb következményes zavarok tesznek bizonyságot. Megtörténhetik, hogy e két nemnek kezdetben való egyenlőértéküsége marad meg; ennek a felnőtt korban homoszexuális ténykedésre való hajlandóság lehet a következménye, mely adott viszonyok között kizárólagos hasonneműséggé1 fokozódhat. A zavarok ezen sora megfelel a szexuális működés közvetlen fejlődési gátlásainak; ide tartoznak: a perverziók és a nemi életnek épen nem ritka általános infantilizmusa. A neurózisra való hajlamosságot más úton lehet a nemi fejlődés megzavartatásából leszármaztatni. A neurózisok úgy viszonylanak a perverziókhoz, mint a negatívum a pozitívumhoz; bennük a komplexumok alapjai és a tünetek formálói gyanánt ugyanazokat az ösztönrészleteket lelhetjük fel, mint a perverzióknál, csakhogy itt a tudattalanból ható erők alakjában; vagyis ezek az ösztönök el lettek fojtva, 1 Homoszexualitás. (Ford.)
