Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
10 léptek fel azok a tünetek legelőször. Nyáron, mikor nagyon nagy hőség uralkodott, a beteget igen kínozta a szomjúság, mert — anélkül, hogy okát tudta volna adni — hirtelen lehetetlenné vált innia. Felemelte az epedve kívánt vízzel telt poharat, de mihelyt ajkához ért vele — eltolta magától, mintha víziszonyban szenvedne. Ezekben a pillanatokban nyilván önkívületben is volt. Csupán gyümölcsösei, dinnyével és hasonló dolgokkal táplálkozott, hogy kínos szomjúságát enyhítse. Mikor ez az állapot már vagy hat hétig tartott, egyszer csak a hipnózisban angol társalkodónőjére terelődtek gondolatai, akit nem kedvelt; azután az undor kétségtelen jeleit mutatva, elbeszélte, hogyan került egyszer annak a szobájába s mint látta ott, hogy annak kis ölebe, az az utálatos állat, pohárból ivott. Nem szólt azonban a társalkodónőnek a látottakról semmit, mert nem akarta őt megsérteni. Miután elfojtott bosszankodásnak — ezen elbeszélés közben — erélyesen kifejezést is adött, inni kívánt a beteg, akadály nélkül megivott jó adag vizet és az ajkaihoz emelt pohárral kezében ébredt fel a hipnózisból. Ezzel a tünet egyszersmindenkorra el is múlt.1 Engedjék meg, hogy egy keveset időzzünk ennél a tapasztalatnál. Soha hisztériás tünetet azelőtt ily eszközökkel még nem szüntetett meg senki és nem hatolt be ily mélyen okainak megértésébe. Következményeiben nagy jelentőségű felfedezést jelent tehát ez, ha beteljesedik az a várakozás, hogy a betegnek még más kór tünet érői vagy épen valíameny- nyiről kiderül, hogy azok ugyanily módon keletkeztek és ugyanígy szüntethetők meg. Breuer nem sajnálta a fáradságot, hogy erről meggyőződést szerezzen és tervszerűen kezdte kutatni a többi és súlyosabb betegségi tünetek keletkezési történetét is. Valóban úgy is volt; csaknem minden tünet így jött létre és maradványa, ha úgy tetszik: csapadéka volt indulatteljes éleményeknek, amelyeket mi ezért 1 Studien über Hysterie II. kiadás, 2ß. I.
