Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

A’ Tetszhalálról.

A1 tetszhalál azon állapotja a1 látszatos ’s be- közelgő halálnak, melly eredetileg ’s főképen az elfojtott lehellés’ következménye. Eredetileg mondom, mert a’ lehellés’ elfojtásához minden tetszhalálnál csakhamar még más — az élet’ tökéletes el- hunytát elősegítő — okok is szövetkeznek , azon összeköttetésnél fogva, melly a’ három fő életművek közt létez; például: az idegrendszer’ befolyásának megszűnése. De hozzá tévém egyszersmind hogy: fóképen, mert azon különféle állapotok közül , mellyeket az orvosok tetszhalálhoz számítanak, többen más halálos okoktul föltéíelezvék , mint p o. a’ megfojtás, midőn az agyban vérreke- dés történik ; azonban a’ lehellés’ elfojtása vagy megcsökkentése, a’ mennyiben hatását legelőször gyakorlá , mindenkor legalább fő okát teszi a’ halálnak.

Valóban az orvosok több, egymástól külöm- böző bántalmat számítanak a’ tetszhalálhoz. Ide tartozik p. o. a’ felakasztás, vízbe fulás, ártalmas légnemek ’s több effélék által okozott tetszhalál. Mindnyájokat érintendem csekély munkámban , mellyet két részre osztok; az első részben a’ ^

halál általános észképét, a’ másodikban ajsifö&ifa- jait különösen adandó elő. „1HI,IVRv