Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 8 (

I. RÉSZ.

A’ tetszhalál’ általános észkép e.

Ha a’ lehellés valamelly ok által akadályoztatok, akkor — bár mimódon történjék az —ha az akadály halálig tartott , következő jelenetek és változások láthatók :

1- ször Nyilván kifejlett aggály kopogtat az ajtón a’ végett: hogy jelentse a’ lehellés’ — egy a’ legszükségesb életösztönnek — lehetlenséget.

2- szor. Ezen érzet nem sokára a1 legfőbb fokra hág, az egyén sóhajt, ásít, szóval mindeneket elkövet, hogy a*1 levegőt beszivhassa. Ezen szorongó érzethez, kivált ha tovább tart a1 gyenge lehellés, és lépcsőnkint köszönt be a’ tetszhalál, csatlakozik a’ fejnek szédelgése, ’s nehézsége; az arcz, nem különben az ajkak , a’ takonyhártya’ kezdetei, és néha az egész bőr’ felülete kékülni kezd.

3- szor Egy pár perez múlva minden érzékek eltompulnak. Az izmok rendeltetésüknek meg nem felelvén, az egyén földre rogyik.

Ezeket szemügyre révén küszöbön látjuk állni a’ tetszhalált, az éleiből nem marad egyéb , mint a’ vérkeringés’ csekély munkássága, és az ettől függő és eredendő tápláló működések. Végre ezen működések is megszűnnek, legelőször is a’ vérkeringés, ez után az elválasztás, a’ táplálás, és a’ melegség' kifejtése. Ezen működések utoljára szűnnek meg, mint minden rögtöni halálnál észre-