Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 32 ( tak, minden lágy részek rendkívül foszlottak, él igen hirtelen rohadásba mentek át. Ha ezen lég« nem sejtszövetbe, gyomorba, vagy belekbe vite- ték, vagy rekeszizomra, vagy a’ közönséges takarók akármeily részére alkalmaztatok, ugyanazon hatást gyakorolta, csakhogy valamivel lassabban, mint beleheléskor. Ny s ten e’ kísérletet ismétlő , és azon kívül e’ légnemet a1 viszeres rendszerbe lövelvén, még azt is tapasztala, hogy az valóban minden életműveket, még pedig legelőször az agyat eilankasztja, mi által osztán rángások támadnak. A’ tetszhalál’ ezen fajához tartozik az is, melly a’ szemétgödörből kifejlett lég által okozta- tik, niellynek alkató része közönséges levegő és kéiifjijitlat savas hugyay, néha pedig csak 94 rész fojtóból 2 savitóból és 4 szénsavból vagy szénsa- vashugyagból álló vegyiték, ’s ekkor kevésbé ártalmas. Az első esetben, ’s ha nem hirtelen lép be a’ halál, az egyén állandó főfájást, émelygést, ájulást, gyomorban és izekben nagy fájdalmat, a’ nyeldeklő összehúzódását érzi, néha akarat ellen hangokat ejt, gyakran ordít, ezek után előnyomul az eszelőség, erőltetett nevetés, rövid még is erős összehúzódások, rángások és hátder- menet. Halavány azarcz, a’szemfény kitágult és mozdulatlan, a’ száj fejér vagy vérrel vegyült nyállal telve, ránkodó lehellés; szív’verése rendetlen, a’ bőr hideg; ezen fájdalmas jeleneteknek véget vet a’ tetszhalál, ’s végre a’ halál. Ha az egyén meghal , sokszor utóbajok keserítik hátra lévő napjait u. m. nehéz lehellés, gyomorfájás, az emlékező tehetség’ hanyatlása ’s a’ t. A’ légnemek által igenlegesen okoztatott tetszhalál’ fajait előszámitám $ magából érthető, hogy
