Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 31 C

múlva a' beteg’ arcza egészen megkékült, a’ mell összehuzódék, hcirgés, csuklás és keresztizom táji fájdalmak lepék meg a’ beteget, nem különben eszelősség, inrángások, az aggály nagyobbo- dék egész halálig, melly kimondhatatlan kínok közt megjelent, hogy mindennek véget vessen. A’ holttest föl nem bonczoitaték. Nysten hogy tapasztalhassa mimódon munkálódik azon lég, visszeresvérbe lövellé, és úgy találta, hogy épen olly ártalmas hatások’előidézése közt, mint a’be- lehellés után, a’vért egészen megbarnitá; honnan azt következteté: hogy e’ lég a’ tetszhalált a’ visszeres vérnek felolvasztása által eszközli. Innen megmagyarázhatónak véli ő az érverés’ gyengeségét és kicsinységét, az izmok’ petyhüdtségét, és tetemes hidegséget, mellyet ő ezen tetszhalálnál tapasztalt. Nysten egyátaljában azt véli, hogy a’ lég’nemeinek vérbe Kivel lése által leginkább tudhatni meg, mellyek okozzák nemlegesen, és mellyek igenlegesen a* halált, a’ mennyire azelőb- beniekből kevés a’ nélkül, hogy változást okozna, belövelhető, az utóbbinak pedig mindig rósz következései vannak.

A’ kéngyulat által okoztatott tetszhalál elég gyakran támadhat, mivel a’ természetben a’ növényi és állati részeknek rohadásából, és főkép a’ szemétgödrökhül és érczhutákból kifejlődik. Chaussier és Dupuytren próbát tevén, azt bizonyiták, hogy ezen lég’tiszta belehellése által egynéhány perez múlva tetszhalál okoztatik; egy rész kéngyulatból, és 299 közönséges levegőbül elegendő volt egy állat’ megölésére ; alig lehellé be ezen vegyületet az állat, eljajditá magát, és mozdulatlanul földre rogyék, ’s akaratja ellen vizelt. A’ holttest’ vi’sgálásánál az izmok petyhüdtek vol-