Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 30 C

kénsavacsos légről, majd mindennapi tapasztalás* búi tudjuk, mennyire izgat az égő kén* gőze, is ingerel a’ köhögésre, ez pedig mi más mint kénsavacsos lég* Halle e1 légnemtől, azt tisztán le- heltetvén be, 1 és */» perez alatt látá bekövetkezni a' halált. A’ természetben ez a' tetszhalál a’ tűz hányó hegy’ nyílásánál, honnan e’ lég folyvást ki- fejlődikj előjöhet. A’ zöldlő gyulatlég áll két egyenlő rész gyulóból, és zőldiőből; az első nemlegesen , a’ második igenlegesen okozhatja a’ tetszhalált; nincs tehát mit csudálnunk, ha ezen lég, melly különben minden belrészt, mellyel érintésbejön, izgat, az állatokat előbb mintsem kifejlődnék a’ tetszhalál rögtön megöli* Ki nem ösme- ri végre a1 hugyanylég’szerfelett izgató tulajdonságát'? Ez minden élő részeket sebesen gyulaszt, ha valamelly állattól tisztán beleheltetik, azt egy pár perez múlva kivég/i.

Végre van még a’ légnemek által igenlegesen okoztatott’ tetszhalál fajai közt kettő, mellyek szerfelett elősegítik az élet’ elhunytát, ’s mellyeket elég gyakran láthatni is, mint a’ salétrom- vagy fojtó ketted savított lég, és kénggulatsavas lég által előhozott. Az első ismét olly lég, melly ámbár több savitóval bir a’ közönséges levegőnél, még se alkalmas a’ lehellésre, mivel az alkotó részek erősen össze vannak kapcsolva, és azért azon állatokat, mellyek belehellik, rögtön megöli. Des- granges egyesetet közöl, melyben e’ légnem nem tisztán leheltetett be, ’s azért a’ beteg csak 24 óra múlva halt meg. Legelőször észrevett je* lenségek következők voltak: a’ torokban nagy és száraz melegséget érzett a’ beteg, a’mellében és gyomrában nagy izgatást, a’ felhas’ erős össze húzódását, nehéz lélegzetet és fuldoklást. 12 óra