Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 29 ( «Ily gyúlékony ugyan, mindazonáltal igen izgató tulajdonsággal bir. Hasonlókép nincs példánk férjany —föld- any — hamany —gyulát által okozott tetszhalálra. Tekintvén azonban e’ légnemek’ étető és rontó tulajdonit, bátran állíthatjuk, hogy tetszhalált okozhatnak. Az első férjany-készitmény, következőleg ennek öldöklő tulajdonival birnia kell; a’ másodiknak szaga igen hasonlít a' kéngyulat’ légéhez, azért alig tévedünk ha annak tulajdonival felruházzuk,* a’ harmadik csupán a’ levegő érintésére is meggyulad, következőleg a’tüdőket megégetné. A1 zöldlő savitat ámbár 40. savítóból és 80. zöldlőből áll, igen valószínűleg a’ zöldlőhoz hasonlít ennek hatása. A’ zöldlő szénsavitat áll szénsavitatból , és zöldlőből, mivel tehát két tetszhalált okozó vegyrészhől áll, azt épen úgy hozza elő, hatása valószínűleg hasonló a’ zöldlő gyulát-* savéhoz. A’ folydok-kovasav étető, az élő részeket, mellyekkel érintésbe jön, rögtön elrontja, nem lehetne tehát veszély nélkül belehelni. Épen ezt mondhatni a' folydok-póris savas részről, melly folydoksavbul és pórissavbul még eddig ismeretlen arányban áll, és az ihotó gyulatsavas részről. Ugyanazt állíthatni aé fojtószénetről 9 melly folytóból és szénőbiil áll, ennek szajra a’lelkeiesztülha hatóbb , gyöke a’ legerősebb méregnek. Ellenben alaposan ismerjük, legalább álatokon eszközlütt kísérletek által a’ savitott sósavas , vagy zöldlő kénsavacsós, só- vagy zöldlőgynlat savas és hu- gyay lég által előhozott tetszhalálfalakat. Halle szerint zöldló'Iégbe zárt állat 2 ’s J/2 perez alatt elvész. Ezen lég’ hatása igen izgató, azt bizonyítják: a* nagy kin, és a’ belövellés után a’ rekeszizmon észrevett gyuladás. Ugyan azt állíthatjuk a’
