Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 28 C (a tetszhalált Örtern, melly nem csak azért okoz- tátik, mivel a'légnemek alkalmatlanok a1 lehel- lésre: hanem mivel egyszersmind olly ártalmas behatással bírnak, hogy egyedüli érintésük elegendő az élet1 eloltására. Ezen esetben a’ halál nem azért köszönt be, mivel a’ visszeres vér üteressó nem változtatik — ha e1 légnemek tisztán, s megkívántaié mennyiségben leheltettek be — hanem egyedül az egyenesen ártalmas hatásnak következésében. Innen kitetszik, hogy e1 légnemek egyenlő hatással nem bírhatnak, következőleg annyifélék lesznek a1 jelenségek is, hányfélék ezek. Ide tartoznak a’ még nem említett légnemek úgymint: vilióggúlát, férj any gyulát, földárig gyulát, ha- manygyulát, fojtó szénét — kéklő, — savi toil sósav — zöldlő — felsavitott sósav — zöldtő- sav — zöldlő sav Hat, fojtás sav, fojtó savitat, zöldlő széusavitat — kénős — folydok, pór is folg dók kovák , zöldlő gyulát, sós ibolyoygúlát, kéngyulat sav, és húgyag-lég. E1 légnemek okozta tetszhalál1 fajait csak röviden szándékom előadni, részint mivel közülök többet még soha nem is tapasztaltunk, az őket előidéző légnemek mesterség1 szüleményei lévén ; rés/int mivel e1 tetszhalál1 fajai sajátkép nem is tetszhalál, hanem inkább megétetés nevezetet érdemelnek. így nincs példánk villógyulat által okoztatott tetszhalálra; kétségkívül ennek belehellése a1 tüdők1 erős izgatása miatt egyenesen és rögtön okozná a1 halált ; legalább illy hatást idéz elő a1 test fölszínén, hol azzal érintésbe jő. Ez a1 lég két állapotban fordul elő: mint kelted vilió gyulát, melly a1 légnek érintésére is meggyulad, honnan el lehet gondolni, milly változást fogna a1 tüdőkben illy behatás szülni. A1 második mint vilió gyulát, nem