Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 21 C másának befolyása? Van, de az csekély, és a’ hálái olly hamar be II, bogy méltán kételkedhetünk ennek legkisebb befolyásáról is. Ezen tetszhalál — mint emlitém — embernél nem történik ugyan, de mégis van egy körülmény, melly hozzá némileg hasonlít, ha t. i. magas hegyre mászik az ember, vagy léghajón azon magasságra emelkedik , hol a* levegő igen ritka, ’s az életre szükséges mennyiségű savitóval nem bir. Azon tért, mellyből lég- szi vatyóval kivontuk a’ levegőt , teljességgel lég-hiányosnak nem mondhatjuk, mert a’ levegő abban csak megritkul, azért ugyanazon érzet lepi meg az embert a’ hegytetőn, melly az állatot a’ légszivatyús gépely alatt. Illy esetben az állat ismét életre tér, ha a’ tőle megvont közönséges levegőre tétetik; vagy ha ez nem elégséges, befujás által levegő vitetik a’ tüdőkbe, illy kép a’ lehellést helyreállítandó; vagy végre ha a’ test’ felszínén több helyeken különfélekép alkalmazott inger által igyekszünk az életet visszaidézni, főleg azon esetben, midőu a’ viszeresvér annyira elönté a’ testet, hogjr általa minden életművek mély kábulásba jutának. E’ gyógymód mindazon tetszhalálnál, melly a’ vér* nemesítésének elmulasztásától okoztatott alkalmazható. 2) A’ belehelt levegő’ rósz tulajdonságától okoztatott tetszhalálról. A’ közönséges levegő lehelléskor nem csupa érméczes folyadék gyanánt munkál, hanem egyik alkatrészénél — savító — fogva, a’ vissze- res vér’ átváltoztatását főképen elősegíti. Hogy tisztjének pontosan megfeleljen, nem csak savító- val birnia, hanem ettől könnyen elválnia is kell.
