Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 22 C A* lehellésre alkalmatos közönséges levegő ve- gyülete áll 79 fojtó, és 21 savítóból 100 részre. Azonban sok légnemek vannak, mellyek nem bírnak ezen összetétellel, sőt maga a’ közönséges levegő is e tekintetben változik; ha tehát illyes lég nem jut belehellés által a’ tüdőkbe, azonnal zavarba jön a’ vérképződés , minek el- kerülhctlen következménye az úgy nevezett lég- nemokozta tetszhalál, melly ismét több felosztás sokra ágazik, mert a’ JeheJlésre alkalmatlan lég igén sokféle. A’ vegytan’ elvei szerint jelenleg 25 légnemet Ösmerünk, ’s ezek közűi lehellésre csupán egy alkalmatos — a’ savító* De még ennek is fojtóleggel kell vegyülni — mint a’ közönséges levegőben — ’s így szelídülnie. Ha tehát savító vagy közönséges levegő helyett, a’ többi — lehellésre alkalmatlan — 24 légnemek közűi akár mellyik beleheltetik, ugyan annyiféle tetszhalál származik. Nem szükséges pedig, hogy ezen légnemek egyedül Jeheltessenek be, hanem kártékony hatással birnak már akkor is, ha a’ közönséges levegőben nem olly arányban vegyülnek , hogy minden belehelléskor elegendő savító jusson a’ tüdőkbe. Továbbá a’ légkörben különféle gőzök véletlenül terjedhetnek szét ollyképen, hogy a’ belehelt levegő térimében savitó nem létez kellő mennyiségben, ’s ekkor szinte tetszhalál következik. Akár a* lehellésre alkalmatlan 24 légnemek közűi valamellyik egyesegyedűl, akár bár miilyen légnemmel, vagy gőzzel terhelt közönséges levegő leheltetik be, e’fontos különbséget mindenkor meghatározhatjuk azigy okoztatott tetszhalálnál. E’ légnemek vagy azért okozzák a’ halált, mivel
